Itt a tavasz

  • Kategória: Versek

Itt a tavasz

Kertünk díszbe öltözött,
szellő jár a fák között:
Itt a tavasz, itt van,
égen arany híd van.

Rigófüttyös hajnalon,
madár szól az ablakon:
Itt a tavasz itt van,
égen arany híd van.

Zöldell már az új vetés,
zeng a vidám nevetés:
Itt a tavasz, itt van,
égen arany híd van.

Kinyílott a sok virág,
színesebb lett a világ:
Itt a tavasz, itt van,
égen arany híd van.

Légben pöttyös labda száll,
szívünk, lelkünk muzsikál:
Itt a tavasz, itt van,
köztünk arany híd van.

Hol vannak a rigók?

  • Kategória: Versek

Hol vannak a rigók?

A kertben ülök néma csendben,
és várom a rigók énekét,
hársfa levélen lebeg a nyár,
kizárva utcáknak zord neszét.
Kedvelt rigóim messze tájra
elszálltak, s míg én ostobán
vágyom a sárgacsőrű dalra,
rikolt egy vércse a póznafán.

Verebek cserregik köröttem:
- Hogy az értelem most rájuk vár.
Feketén száll egy hollósereg,
és megremegett a hársfaág.

Képeslapok

  • Kategória: Versek

Képeslapok

Kedvesanya
gyertek érttem röktön
Pocsékk a tábor
Szerető fijad Gábor
Helló, Anyu, Apu!
Hozzatok kaját!
Kéne egy meleg kabát
Elveszett a hálózsák
Este vihar lesz
Gabesz
Sziasztok, Szülők!
Szombat diplomaosztás,
gyertek mindenképp!
Később sajnos mennem kell,
mert dolgom lesz, épp
randevúm van a lányzóval!
Róla nem lehet pár szóval…
Szóval puszi
Gabi
Kedves Anya, Apa!
Megérkezett a baba!
Két hét, és megyünk haza,
talán kapunk állást.
Szabadúszunk mától.
Gábor
Drága Anya, eljönnél
két hétre a kis Bencére
és Rékára vigyázni, míg
a harmadik megszületik?
Gabi
Kedves Anya, Apa,
csütörtökön visszük a
három lurkót, már nagyon
várják a vakációt!
Mit vigyünk hozzátok,
kell-e valami?
Csók Gabi
Drága Anyám,
most, hogy Apu nincs többé,
hozzánk kéne költözzél…
Nézzek vevőt a házra?
Jól éreznéd nálunk magad,
a menyed egy cukorfalat,
ellátna ő, hidd el!
Sok szeretettel
G.
Drága Anyám,
a válópernek vége,
Kati elment a fenébe.
Bence Olaszban talált párt,
Csabika katonának állt,
Lassan Réka is férjhez megy,
egyedül leszek magam,
mint a gyertyaszál…
Vajon mit szólnál,
ha hozzád költöznék?
Élhetnénk, mint rég..
G.
Drága Anyukám,
Üdvözlünk Mónival.
(Bárcsak ismernéd!!!)
Nizza nagyon szép.
Lefirkantom neked
az utolsó lapot,
tudom, mind eltetted.
Ó, édes Istenem…
már a címzést is ráírtam,
akkor ébredtem rá…
azért elküldöm…
…majd a fejfád alá.

Julius Ceasar

  • Kategória: Versek

Julius Caesar

A kockás ing el van vetve! –
- így Caesar és tudjuk ma már,
nagy diktátor lett őkelme,
nem pediglen töritanár.

Szólt: - Keljünk át a Rubikon!
(folyón s nem a kockás úron)
Jobb körökben ma klub ikon,

míg az ellen peng egy húron:

Ha nem hódolt gall, vagy germán,
íziben lett tört orrú túsz.
Trónról adott ukázt: - Jer, mán,
tisztelj, te is, fiam, Brutus! (…)

„Március idusán pont Petőfihez igyekeztem a Pilvaxba Jókai bablevest és Tyúkházi ujjlevest enni, amikor beszólt nekem a pókhasú dikti, úgyhogy egyből a Várba hajtattam és a kiszabadított Táncsicsot cséphadaróként használva pépesre püföltem az öreg szivart. Így találtam fel a Cézár saláta öntetet.” /Marcus Junius Teisfiam Brutus, ókori római politikus és filozófus/

„Kedves gyerekek! A mai diverzánsórán bemutatom nektek, hogyan készítsetek történelmi köntösbe (antikolt kockás ingbe) göngyölt instant aktuálpolitikai nyelvtörőt könnyed csasztuska stílusban. Hozzávalók négy személyre: balos felütés, mémépítő, historia est, csipetnyi tettlegesség családon kívül és bévül, pofonok és poénok á lá Piedóne. Fogyasztandó rázva, nem keverve.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hányszor magyarázzam még el, költő úr, hogy a plebejusok által hordott ingek nem kockásak, hanem négyzethálósak?! Kockásak akkor lennének, ha dobókockák, jégkockák, netán Rubik kockák lennének rájuk varrva és azok fityegnének a felszínükön szanaszét! Amúgy Julius Caesar idejében még ing sem volt, hanem csak tóga, így a mondat helyesen így hangzana: Quadratae toga iacta est! azaz: A négyzethálós tóga el van vetve! Költő úr, hányasa volt magának bármiből is?!” /Köbgyök Titusz, középiskolai matematika-történelem szakos tanár és betanított úri szabó/

„Jaj, szegény bátyám, hát már csak én viszem tovább a Julius nevet?! Már csak én egyedül hordozom a légiók hadtáplálásáról gondoskodó kávéházlánc terhét?!” /Julius Meinl, mein liebling Barista/

„Te jó ég, ez a Julius Meinl egy barista?! Ezek szerint én már évek óta birkatejes kávét iszom?! Micsoda barbár népszokás! Visszamenő hatállyal adóztassuk meg a megélhetési bérbaristák barbár hordáit! Rögvest benyújtok egy törvényjavaslatot!” /Gőztömb Gerzson, országgyűlési képviselő és porszívóügynök/

„Julius, Julius, és megint csak Julius! Felháborító, hogy mindig csak erről a ledöfött mufurcról írnak, rólam alig! A naptárban is elém került, pedig én teremtettem meg a pax romanát, én küldtem népszámlálás ürügyén Máriát Názáretből Betlehembe szülni, az én időmben lett Krisztus előttből Krisztus szerint, és mégsem érdemlek meg egy saját, csak rólam szóló verset?! Ugye nem kell külön kérvényt benyújtanom, hogy Frady Endrét haladéktalanul vessék az oroszlánok elé?!” /Augustus Caesar/

„Ne hisztizz, Augustus, rólad legalább a történelemkönyvek nem feledkeznek meg! Rám azonban már a saját anyám sem emlékszik! A gyerekek meg így ismeretlenül is utálnak, mert a rólam elnevezett hónapban kezdődik az iskola!” /September Caesar/

„Mi ez a degenerált aktuálpolitikai nagyothallásokkal szennyezett áltörténelmi pszicho-blődli?! Frady Endre irodalmi kloákája megint nyomott hagyott a költészet latrinájában! Még jó, hogy ez a síkdebil óborzalom sosem fog hangoskönyv antológiában megjelenni, mert akkor kénytelen lennék kilopni anyám kínai hallókészülékéből a ceruzaelemeket! Abban az esetben viszont nagyon dühös lenne szegény, mert nem hallaná, mit mondanak a szereplők a ’Cölib vagyok, ments ki innen!’ c. katolikus túlélőshowban!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Rengeteg magyar anyanyelvű rajongóm kér arra, hogy egy kockás inges fűzfapoétát öljek már meg végre a számnak a leheletével! Rendben van, de ehhez előbb meg kell ennem egy a puszta tekintetem elől öngyilkosságba menekülő nyers oroszlánt rozsomáksodós görénykörettel.” /Chuck Norris/

http://fradyendre.blogspot.hu/2016/04/julius-caesar.html

Fedél Nélkül

  • Kategória: Versek

Fedél nélkül…

Fedél nélkül csak, mint gönc él,
Puszta léte szinte öncél;
Állást, lakást, jövőt, elvet
Tőle már az élet elvett.

Sehol nem vár rá egy család,
Pofonra választ a fal ád,
Palotákban lakók szemét
Szúrja ő, a bioszemét.

Vegzálja őt ahol éri
Rendőrukáz, fővezéri,
Mintha rühös állati lény
Lenne, kire nincsen igény.

Nem tudom, ha honi elit
Tengődne ugyanígy el itt,
Mint kit Blahán Krisna etet,
Kibírna-e másfél hetet?

„Ne gondolja ám költő úr, hogy én nem tudom, mit jelent mélyen lenni?! A múlt héten is olyan mélyre süllyedtem, hogy a rendőrökkel rugdaltattam ki két hajléktalan terhes anyát a Horthy Miklós téri aluljáróból. Kicsit zavart az ügy, de már meggyóntam. A pártbéli felsőbb kapcsolatom megnyugtatott, hogy minél több ilyen intézkedésem lesz, annál hamarabb kérgesedik meg a szívem és nem fog már furdalni az a lelki hogyishívják. De jó lesz, már alig várom!” /Patkányos Pál, XXX. kerületi alpolgármester/

„Akinek még egy rezsicsökkent fedél sincs a feje fölött, az annyit is ér!” /Gázár Ányos, a Hajléktalanokat Alanyilag Kriminalizáló Nemzeti Intézkedés (HAKNI) főideológusa/

„Költő-tudatú gyermekem, a Blaha Lujza téren nem maga Krisna oszt ételt, hanem a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége. Ha majd nyugdíjtalan nyugdíjassá öregszel, jöhetsz te is, mert könnyen rágható a szójapörkölt!” /Abhaj Csaranaravinda Bhaktivedánta Szvámi Prabhupáda, a Nemzetközi Krisna-tudat alapító acaryája/

„Ez az, amire évekig vártunk! Frady Endre végre odateszi magát, és úgy ragadja meg az aktuális témát, mint OKJ-s képzett hályogkovács a vak tyúk szemét! Hogy utána kőbaltás elefántként mit művel a költészet porcelánboltjában, arra hadd idézzem anyámat: Ahol Frady Endre fát vág, ott hullaforgácsok vannak! A költő közéletileg korrekt ugyan, de ha a főtárgyaláson is versben mondja majd el a védőbeszédét, akkor fix a húsz év szigorított magánzárka és nekem nem kell többé a verseit olvasnom!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A fiam kérésére a múltkor egy hajléktalanra akartam rásózni a dedikált Frady kötetünket, de ő azt mondta, csak akkor fogadja el, ha puha tapintású, ám nem könnyen málló lapjai vannak. Míg beszélgettünk, megismertem benne Salgó tanár urat, a fiam egykori általános iskolai magyar-történelem szakos tanárát. Ő nem ismert rám, de egy kétszázast örömmel elfogadott, majd leheveredett a magyarországi reformok működnek feliratú óriásplakát tövébe.” /Puzsér mama/

„A társadalom pulzusával együtt lüktető szívű költő ismét alámerült a csupa kisbetűs élet jelentősen alulfinanszírozott purgatóriumába, a keményen haldokló kisemberek közé, hogy alig foncsorozott tükröt tartson a verejték nélkül napok alatt összegründolt kacsalábon forgó elefántcsonttornyok lakájainak üresre idomított papagájtekintete elé, ha már a lakók közelébe esélytelen odajutnia. A páros rímek páratlansága a pártfüggetlen páriák parfümmentes páráinak pszeudo-pragmatikus parabolája. Leendő szociális munkásoknak kötelező tananyag!” /Nihil Nándorné Reményi Ramóna, a fent említett Salgó tanár úr második ex-neje és a Szegény Tiborc Közalapítvány (SZTK) kultúrfelelőse/

„Hallottam, hogy Magyarország jobban teljesít. Egy pár napra szívesen odaköltöznék, ha lehetne…” /egy budapesti hajléktalan/

„Itt Texasban, aki bánt egy szerencsétlen fedél nélkülit, annak a köldökömmel tépem ki a szemgolyóját.” /Chuck Norris/

„Anamnesis:

A téma, mint megszoktuk, az utcán hever – ha nem is jószántából.

A nézőpont, mint megszoktuk, a témával szemmagasságban – közelkép.

A rímek, mint megszoktuk, ülnek – jobb, mint ha a költő tenné…

A záridő, mint megszoktuk, rövid – négy stróf. (van ennek előnye is)

A rekesz, mint megszoktuk, remeg – de most inkább az idegtől.

A fókusz, mint NEM szoktuk meg, tiszta – ünnepeljünk!

Diagnosis:

Idült tisztánlátás (pestiesen klervoájansz)

Therapia:

Iszol te rendesen?!”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnök kollégája/

http://fradyendre.blogspot.hu/2016/03/fedel-nelkul.html

Overdose

  • Kategória: Versek

Overdose

   Egy versenylóhoz

 

A végén hírhedt
konzervdoboz koporsó
zárul lobogó

szárnyas szívedre.
Menekülj innen messzi
regébe, ott majd

aranysörényű
bajnok leszel napszelek
szilaj versenyén.

És vissza ne térj!
Hiába szép az Isten
e földi ringben,

nem váltható meg
emberfia, míg pénzzel
fedi el bűnét.

Szakadt, kifakult
bizalmadat foltozod be
mégis Overdose.

Olyan volt

  • Kategória: Versek

Olyan volt

Apám olyan volt, hogy
megtudni önmagukat köré
Gyűltek a csillagok.
Addig járta az egeket,
mígnem a legfényesebb
szupernova lett tanúja
a dicső tudati hőnek…
s akkor többé nem
hagyta el őket.

Emléket őríz

  • Kategória: Versek

Emléket őriz

A ház, ahol együtt éltünk
harminc évnél is több időt,
a ház és udvar dacosan kinőtt
társai átlag kötelességéből:
emléket őriz örökre, nekem az örökből.
A szobák, akácok, jázminok, a bodza:
tudatunk telefonja, mert együtt szerettük őket.
Te testvére lettél a múltnak,
jelen és én ellenséggé váltunk.
Kényszerű, közös barátunk
a Mindenen Túl érthetetlen ténye,
Neked kiosztva, engem környékezve.
/Osztanák bár nekem, hogy az érzelembe
zárt jajongó értelem elcsitulna./
Amíg megvoltál, tudatom vakon szűrte
létedet, mint tüdő a levegőt:
automatikus velenőtt megszokással.
Most meg a Van közönyös egyszerűsége,
s a Nincs összetört miértje
gyötrő kontrasztot hasít agyamba.
Lassan, akaratlanul beleágyazom
önmagamba e kettősség lényegét:
mint lombon a zöld, égen a kék,
fogható és foghatatlan közt másszínű az érzés.
Te anyaggá osztódott, egykor
világot felfogó egység: Anyám!
Fényes hazádat bevonták, hol a hazád?!
S nekem hol a hazám?!
Időtlenül a roppant csillaghálózaton túl,
földhöz gravitálva, s mégis talajtalanul
vagyok Veled a semmiben,
ahova hiányod kínja sodort.
Józanok közt élek, s hogy már ne lássak hozzád,
józan szavak, banális vigaszok
süllyesztenének mélyebbre sírodba,
ám a tartó szavakon virággá
dúsul a bimbós nosztalgia;
én is oda hozzád, csak oda:
a nem-tudom-hova…
Mert mondom, nem ért más a nyelvünkön,
mint az akácok, a jázminok, a bodza.
Még hajtűid: kontyod rendőrei is hallgatnak,
hallgatnak a ruháid, elárvult öblével
szürkén hallgat a kabátod: még ott van
ahová Te tetted, s ott is hagyom.
Várj egy kicsit, ha majd meghaltam Rád adom.

1967. január

Élj túl

  • Kategória: Versek

Élj túl

Én is, mint Te, elszakadtam a hűvös anyagtól.
Életbe tévedt tudatom lázasan csavarog
a látható és képzelhető világban;
öntörvényeim hajtanak.
Téged is színes, pogány virág-imával áldalak.
Égek, de már nem tudom hol a határ,
oly messze a jézusi képzelet;
„ Langyos embert kiköpi a szám…”
Létigazolásom egyedül a léted,
Tovább csak ezért érdemes.
Tovább csak Érted, ki nyugtatsz, s felkavarsz.
Kérlek hát, halandó a halandót:
Élj túl! Fényedben vesszen el árnyam,
Árnyadban tűnjön el fényem,
Élj túl, szerényen…kevélyen!
Tudatod temesse tudatomat,
Élj túl, mint csönd a zajt,
s mint zaj a csöndet.
Hogy visszavonjam minden vádamat.
élj túl, mint éjszakát a nap!

1968. november 23.

Hála

Hála

HÁLA

Te tudod csak uram,hogy a holnap is eljön
tétova-szárnyú angyalok útján,még ma.
Örömödben a szót csak mondatok áradatában
formálod szánkban elérthető gondolatokká.

Köszönöm,hogy a csönddel megmutatod;
mire jó,ha a múzsák hallgatag ünnepet ülnek.
S mire jó,ha tudod,hogy a révész már ellökte
ladikját s dolgaid még messze nem értek véget.