Szövettan

  • Kategória: Versek

Szövettan

Ma reggel befellegzett a gyárban a méteráruknak:
jöttek a vietnámiak, mert már végleg ráuntak, hogy
a zsorzsetteket hetek óta csak a por lepte be_ tátong
a kaszza, úgyhogy most felakassza magát minden szárong,
meg dzsellabba, különben rárontunk a szövőszékekre,
és húsz bála géprongy megy jövő héten le a kínaiba:
ott felvarrva minden ruhára a márkajelzés, és az a mázli,
hogy mindig divatban van a szaténsalavári meg az
átbaszejtés úgy igaziba’ / már elszabva guggol az összes
hívatlan sábeszdekli a sarokban, mikor belép egy suit
-Hát ez meg ki?
-kérdezi egy újonc cérnagomolyag, de a közöny egyhangúsít:
csak a csapodár jött vissza egy úri lakomából, s lám kissé
deres tekintettel veti le magát a varrógépsor elé – miként ámul
a sok simléderes, Szabóné most lép be pont hátul - ma korán érkezett felmosni:
-De ha már itt van Erzsike, legyen olyan szíves hozni
azt a serzst-t ide, úgy látom, fel kell pofozni, hogy magához
térjen sebtibe’.
Néhány olcsó zokni megint rumlit rendez a polc alatt, és remeg
az egész varroda, ahogy a kávészünetből megjönnek a konténerek-
el kell kobozni mindenkitől az aranyfonalat, és csak oda rakni
válltömést, ahová muszáj, ez már nem a ’80-s évek apukám:
most felvágott nyelvű blézerek hízelegnek, s a kurvák ilyen
randa tangát hordanak, hogy csak úgy pfújol minden macskanadrág-
mocskos kinézetek meg barbár erkölcsök jöttek divatba s bár a kimonók
vigyázban állnak egész nap, mégsem kapnak kimenőt: csak a vasalók
szorgoskodnak tovább túlórázva, hogy küldhessük már Irakba a sok

terepszínű ruhát, melyben a gyilkosok majd bújócskáznak.

Szőkelány

  • Kategória: Versek

Szőkelány

Szőke lány a rózsaszín bogárhátúban Red Bull-t iszik
reggelire a piros lámpánál. Az I-phone-ba hisztizik
még egy kicsit Ancsinak, aztán lemészárol egy nénikét
vágva a sávján át. Húrozott kéjvágy feszül egész álló nap
a combjánál, bentebb meg szőrös moncsicsik kurjongatnak,
akik még Batmantől se rettenek meg.

Felnyalt műkörmére építési engedélyt tart,
otthon meg egy kopasz gorillát, aki eleinte
minden héten fitneszbérletet szart, de aztán
mindent áthatott a bedurrantott szikárság,
meg, hogy vaddisznókkal spinningelünk reggel,
és a zabpehely után már csak három kívánság marad:
bráner, lé, kóla – estére szó lesz rólunk a Híradóban,
és mindenki ránk ver.

Naplemente sugárúton hajt a lány már, s tán
észre sem veszi a mögötte csörtető óriásbivajt
abban a fekete Corvette-ben, amely az olajpálmáknál
végül utol is éri. Oly vidáman ajtót nyit, amíg
a fél Hill felhűlve a kiskertekben narkózik, mert
csórikám pinaszőrgyűjtő, aki hihetetlenül jól
mártózik alulról, és minden megszerzett szálat
egy használt rágógumiba tuszkol.

Felsikolt a szőke lány – gondolatban bepisál,
aztán kergetőznek a hullámok a homlokán,
mert a grizzli a kiskaput döngeti már fél kézzel,
a pólóján Dusty Fingers / meg hát attól függ, ki min nőtt fel,
de a helyzet már így is túl zsenáns.

Hófehér pamacstáskából siet a bicskapenge
a sellő jobbjáról vesébe illő tanulsággal –
hogy jól szituált ribancot az utcán ne teperj le
ha egy mód van rá,  mert a gőzölgő vérnarancsliget
nem mutat jól a buszsávban.

/*Zsenáns: Bizalmasan zavarba ejtő

Utazás

  • Kategória: Versek

Utazás

 

Nézek vakon,
egy ablakon;
repedésből
kacsint a csillogás,
kéne valami más.

Elkent képek
suhannak el;
és koppan egy
óriás lódarázs,
kéne valami más.

Összekócol
egy résnyi szél;
tán szerettél,
felfeslett lobogás,
kéne valami más.

Véletlen

  • Kategória: Versek

Véletlen

Elméd egén
áthasít,
egy hófehér
krétacsík.

Véletlen, mi más,
örülsz magadnak,
mint egy óvatlan
pohárkoccanás.

Így maradunk

  • Kategória: Versek

Így maradunk

Néhány csepp az öröm ára,
felszárad, ha földre hull.
Nem vágunk egymás szavába.
Bűnhődünk ártatlanul.

Néhány csepp a múló béke.
Vállamon pihen fejed.
Halántékod melegébe
csókot ad a képzelet.

Valahol a korláton túl
mérgesen zúg egy folyó.
Nem válunk el. Így maradunk,
lelkünk kitapintható.

 

Győr, 2016. június 6.

Virágminta

  • Kategória: Versek

Virágminta

Kitépem
liliomból
a színt
és
visszateszem
Ne
kenje
fehér ruhám
össze…
és
mégis!
Csipkék
csodáját
ne
fesse
narancsba
kedve,
de
tépje le!

Szerelem

  • Kategória: Versek

Szerelem

Ha a vállam rándulásában
is
érzed
Ha a csípőm vonalában
ígérsz
öröklétet
Ha az egyetlenben
egyesülnek
a sejtek:
Ha az ész
is megváltást kiált…

Könyörög
Jajgat
Sír
Üvölt
velem

Akkor
majd
én
is
érzem:
ez szerelem.

Tájolás

  • Kategória: Versek

TÁJOLÁS

Adott pont: ÉN
s a kimozdíthatatlan
látható világ,
amely nem tud magáról,
nem érzékeli, mily hatalmas.

Itt a hegyháton magasles
állásból szemlélem a határt -
csillog a hegyesszöget befogó,
eget karcoló templomtorony
(nagy óra zónájában az idő
mindenkinek ketyeg)
galambraj emel görnyedt házfedelet,
a vízparti nyárfasorig látni,
amott felhők csordakútja
- ismerős táj koordinátái.

Keresztútnál az elhengerített kő,
madárnyelven énekel az erdő,
vadon termő gyümölcse pirul,
árnyékra vetődik, ami hull.

Eső után iszappakolás,
tépőzárként tapad a bogáncs,
kifeszített pókhálón hárfázó cseppek
adják a legtisztább hangzást: a csendet.

Néhaságaim

  • Kategória: Versek

NÉHASÁGAIM

Néha
úgy látom, hogy gyorsak felettem a felhők,
pedig még nem is voltam igazán felnőtt.
Máskor pohárként borul rám a kék égbolt,
s végigfolyik minden, ami velem rég volt.
Viszkető lelkemet csípi a sok törek,
vakargat az idő: - Mit akarsz még öreg?
Hegyekről álmodom, emberi célokat,
hogy indul még valahova egy szép vonat.
Néhány emlék talán bordáimat fúrja,
de azt mintha már nem kívánnám, hogy újra...

Néha
úgy érzem, kihulltak már belőlem vesszők,
kérdőjelek, szavak, melyek nekem tetszők.
Úgy érzem, több veszik, mint amit hozzátesz
az élet, s a tegnapom egy titkos vátesz.
A dolgokat mire kimondom, nem gondom,
hogy megint leszakadt ingemből a gombom!
(Így hát nem is gombolom, csak gondolom,
bizonyos pontokon magamat korholom.)
Emezt is kifogytam, amazt rég kinőttem,
te tudod, Istenem, mennyi bakot lőttem!

Néha
úgy vélem, jobb, ha a szám maradna néma,
lehetnék bohém, kicsit bolondos-léha,
laponként lapulva, mint titkos kis füzet,
s nem gyufaként lobbanva gyújtva a tüzet.
Égetve s elégve minden az én károm,
igazam estével nyugodva rég bánom.
Hiába tiltom, mi szívemen, a számon,
ki belém rúg, én azt is magamban szánom.
Szavakat igézek, de soha nem nyersen,
madarak dalával hangolok egy versen.

Néha-néha
szóba fojtom mindazt, amit csak meglátok,
legyen az nyomor, éhség, más magyar átok,
szavakkal őrzöm, mi szívemben egy titok,
hitem a jóban így soha meg nem inog...

Vasszécseny, 2016. május 18.

MISSIO AETERNAM

  • Kategória: Versek

MISSIO AETERNAM

Aminek ára van, értéktelen.
Semmit ér, ha felbecsülhető.
A szerzés ragálya féktelen,
szelídre butított, torz erő.

A teljesség átka súlytalan.
Szokatlan teher a semmiség.
A csüggedés csodája arctalan,
tetszetős irány a ferdeség.

A szenvedés tükre a szeretet.
A szeretet sorsa a szenvedés.
Bárhogyan meséled bárkinek,
az Isten nem vigasz... Küldetés.

/2016.05.13./