kutyadorombolás

  • Kategória: Versek

kutyadorombolás


folyik a kád nyugodt
langyosodik a lét
magunkat hagytuk ott
az ágyon szanaszét
egy légtérből való
két egymásra tapadt
toll az átvállalónk
kikben hátramaradt
minden mélyrepülés
csak kicsit Jézus a
fákon a feszülés
egy levél aktusa
ahogy elszakad majd
repül és elterül
az ősz rajta áthajt
a féknyom majd elül
nem temet vasárnap
csak ballal a varjú
ez egy nagyszerű nap
hogy egymásba haljunk

Vázlat

  • Kategória: Versek

Vázlat



Körberajzollak egy papírlapon
grafitot simítok el karodon
ceruza hegyével
pimasz szavakat
írok válladra
és mindent letagadok
holnapra.

Hajukat tépik a fák

  • Kategória: Versek

Hajukat tépik a fák

(szabad asszociáció)
 

Tekintetek a földön apró karcos gyöngyszemek akarattalan
mozdulathalmazban a lét inkább csak egy kataklizma utáni
mocorgás valami végleges földbe döngölt csakazértis szét
guruló szemek a földön kékek és feketék gyöngyök sugárz
ó alkonyatban atomtámadás a fák vérző gyökereiben szétr
obbant akarat végleges kifosztottság keresnek valamit az ös
szedőlt falak közt a sorsot vagy a kifulladó emberséget a gy
ötrelmet vagy a kődobáló szembeszegülést Hajukat tépik a
fák a körúton körmök  tövében feketül a lét kövek közt  tes
tünk sötét medrekbe fúlva alakot vált az elbocsátott lélek.

 
 

Groteszk

  • Kategória: Versek

Groteszk

 

Egy szép lidérc rikolt az álló csendben
mint akrobata száll a légen át
a csillagokba kapaszkodik lengve
és szemléli a világ cirkuszát
egy bús bohóc éjében semmi mámor
e lét-porondnak hőse nem lehet
egy álruhás rászól a meztelenre
és lábbal illet csontos alfelet
és groteszk képet fest az elefántról
a nagy bajuszú festőóriás
billentyűkön oson fel a csendbe
szakálla rőt cipője felemás
és nézik fentről egyre többen nézik
ahogy a sátorponyva beszakad
a korlát dől s a világ cirkuszából
csak tört trapéz és tépett rongy marad.
 
és akkor csendben alig hallhatóan
egy pondró létből előtör a bátor:
a bús bohóc felkúszik most a fénybe
és groteszk képet fest az elefántról.

Előadás

  • Kategória: Versek

Előadás


Éjszaka van.
Nézem ahogy az utcai lámpa vicces árnyakat vetít a falra.
Elnézem a berendezést.
Mindent ami egy otthont megkülömböztet egy lakástól,
de most nem tünnek valóságosnak.
Csupán egy olyan színdarab díszletének,
amiben már nem akarok játszani!
Rég esedékes az új szereposztás...
 már a tapsot sem örömmel fogadjuk,
csak egy vicsorgássá torzult mosollyal.
Hát ne higyj a szemednek!
 Ez csak játék....mi így játszunk szerelmet.



 2016 Szeptember 14

 

 

Sms árgus

  • Kategória: Versek

Sms árgus

 

Amit én...

 

/Juhász Ferencnek

 

„Amit én tudok nem tudja más.”
Ez a sor sorsod, kegyelmet talált
benn’ fűszál-sebzette igenlő tagadás.
Tudjuk sokan, rég kinőtted a halált.

 

 

Kis kavicsként

  • Kategória: Versek

Kis kavicsként



E földön nem veti be magát az éhes éj,
csak gyűrött takaróját a hajnalra dobja.
Átbukik a fény, s mint az érett dinnyehéj
megreped az ébredés. Pokoli a szomja
a letiport rózsákon ágaskodó létnek.
Folyton tapos, harapásától véres a száj.
Felkapja valami, s ahogy fent elégnek
vágyai, kis kavicsként a semmibe szitál.

„Tetemrehívás"

  • Kategória: Versek

„Tetemrehívás”

/ Már elém jönnek… /

 

Már elém jönnek
a csillagok, hiszen
halott vagyok,
eleven halott

Mint akiket
fejjel lefele
feszítettek keresztre,
hogy a szégyent,

a szégyent ne lássa,
és elölről kezdődjék
a juss, a juss
szellemmé változásra

 

 

 

Ötvenhatos

  • Kategória: Versek

Ötvenhatos „Most” vagy „Soha”

 

Petőfi „most”-ját választottuk újra
s e választás nem lesz többé „soha”.
Még lehet hős, ki takarodót fúj ma,
a korszakunk akármily mostoha.
Szabadságért legyen lelkedben oltár:
Tömjénezd s égjen rajt örökre mécs!
Legyen e dal a hősökért egy zsoltár,
hogy harcod ellen s ellenük ne véts!

Különbség van a korszakok között:
Melyikben több a kínzó sérelem,
népünk melyikben jobban üldözött
és rablók ellen inkább védtelen?
A „most”-ot  -- mondd – választanád-e ma?
Választanád-e újra sorsodat,
mely hazádtól ismét megfosztana?
A célt megérné-e az áldozat?

Igy latolgat a titkos gyávaság!
A rendületlen hős nem mérlegel,
bár létparancsa balsorsába hág
és száműzötten létét veszti el.
Tudjuk, Petőfi mennyit áldozott:
A Szabadság eszméje annyit ér!
Elérhetetlensége megszokott,
s amíg elérni vágyjuk, addig él!

                                    (2O16 okt.)

 

Egyenes úton jársz

  • Kategória: Versek

egyenes úton jársz

 

fel fog tűnni a csillogás
sivár csodák kopár csodák
szelektív üveghegyeken innen
lelkesít majd a nincsen

rólad szól a mese
ha üvegbe nézel
a vak tyúk is talál szemetet
az emlékezet a hézagokat kitölti

ahol a kurtafarkú kismalac túr
de te fabula narratur
eljön az idő amikor
meghal benned a pusztulás

nem tudsz a semmi
körforgalmából kikerülni
mereszti a karmát a karmád
egyenes úton jársz a kanyarban