Vers a futáshoz

  • Kategória: Versek

Vers a futáshoz

„Rád hullott ez a sok lehetőség,
És a talentum”
B. Tóth Klára

 

I.

Reggel fut veled, éled a föld is,
leng a harangnyelv.
Felsóhajt az a benzines aszfalt,
terhe elillan.
Lassúdan csigahad robog át ma a
járdaszigetről,
járdaszigetre, tán odaérnek,
míg a Nap árad.
Hajrá! Fussatok ifjúi órák!
Lassú barátok…

 

II.

Más-kor.
Éjbe merülne a lábad,
s koppan a jégen.
Földből pár csiga les fel az égre,
míg a fagy árad:
Nincsen fönn csak a talpad alul, meg
a szarvasok árnya.
Óvatosan járj
mész-palotákon.
Hajrá! Fussatok éjjeli órák!
Gyors dobogások…

 

Címerterv

  • Kategória: Versek

Címerterv

Piros és kék pajzs. Balra rétek.
Fű nélkül. Talán tél. Fehérek.

Kisajtoltad már, amit lehetett.
Két gyűrű. Aranyló láncszemek.

Figyelsz. Vigyázod ami rég volt.
Fönn  két csillag és töredékhold.

 

(Vándorcirkusz • Magyar Napló • 2015)

 

 

Levél

  • Kategória: Versek

Levél

tárgyalás nélkül zártak magamba
tényleges életfogytiglan ez
a folyosón jön-megy a képzelet
zörgeti a kulcsokat
ilyenkor azt hiszem
szabadon akar ereszteni
de végül az ablakokon át
csupán a felhőket nézhetem
de
szeretek felhőket nézni
mert olyan tájakat gondolhatok alájuk
melyekre mindig vágytam
néha betűkből-hajtogatott galambot
küldök egy ismeretlennek
minden alkalommal visszajön
és levelet hoz
tőlem

(Komódversek • AlkoTÓház • 2014)

 

Edgar Allan Poe: Álom költi napjaim

Edgar Allan Poe: Álom költi napjaim

(fordítás)

Ím, a csók a homlokon.
Vele könnyebb mondanom,
Ha helyettem itt hagyom -
Vagy a hit s hozzá a rím,
Álom költi napjaim!
A remény, ha elszökött,
Nappalok s éjek között,
Pillantástól, vagy csak épp
Töredékekben az ép:
Minden ábránd, kósza kín,
Álom költi napjaim.
Kelt a nap tenger szeme,
Sajduló hullám szele.
Partra állok s zápora
Alászáll, aranypora
Ujjaim közt elgurul,
Homokként a mélybe hull,
S parttalan könnyekbe fúl.
Ó Uram! Adnál erőt,
Tartanom az elmenőt.
Ó Uram! Csak egy aprót
Mentenék, adnál valót?
Minden ábránd, kósza kín?
Álom költi napjaim?

(és az eredeti vers:)


Edgar Allan Poe: A DREAM WITHIN A DREAM


Take this kiss upon the brow!
And, in parting from you now,
Thus much let me avow –
You are not wrong, who deem
That my days have been a dream!
Yet if hope has flown away
In a night, or in a day,
In a vision, or in none,
Is it therefore the less gone?
All that we see or seem
Is but a dream within a dream.
I stand amid the roar
Of a surf-tormented shore,
And I hold within my hand
Grains of the golden sand –
How few! yet how they creep
Through my fingers to the deep,
While I weep – while I weep!
O God! can I not grasp
Them with a tighter clasp?
O God! can I not save
One from the pitiless wave?
Is all that we see or seem
But a dream within a dream?

 

 

 

Eva Amar al: 500 élet (500 vidas)

Eva Amar al:
500 Élet
(500 Vidas)

fordítás


500 élet talán elég lesz,
500 minden egyes ébredéshez.
Kell néhány, ki megtalálja hősét,
s kell pár, akit nem vonz a dicsőség.
Kell, mi szépség van egy pillanatban,
s hinni azt, hogy mind örökbe kaptam.
Kell még legalább vagy 500 emlék,
hogyha egyszer rossz időkre lelnék.
Meg kéne szegni minden törvényt,
életünkét, a halálét,
s visszatérni újra, önként:
itt lent várjon az Öröklét!
Lennék jaguár, ha újrakezdem,
csöppnyi macska, ébredő, öledben:
ahogy minden napom újraéled,
kell, hogy úgy karoljon minden élet!

 

 

Az égbolt vágya

  • Kategória: Versek

Az égbolt vágya

Édes Emil emlékezetére

Mert „többet ér, mint a kozmosz egésze,”
ha fogaiddal roppanthatsz még diót,
érezve gerezd-ízét, a régi jót,
nem faggatsz sorsot, s hogy mit tettél, kész-e?
Pannon a lélek. A napsugár aranycsésze,
valaha figyelt sok ezüstvértes légiót.
Véredben pulzál vend, szlovén s még kis tót,
merthogy kis világodnak ez is a része.
Meglátni kopott kavicsban a kristályt,
mint édesanyádban a hajdani kislányt,
érezve harmóniát, virágban illatot.
Bár tested ősi törvény visszarántja,
bálna-lelkedben ott az égbolt vágya,
sejtve, miért égnek fenn a csillagok!

( A kiemelt rész Édes Emil Péter: Az ember felmagasztalása)

 

Visszafojtott lélegzet

  • Kategória: Versek

Visszafojtott lélegzet

Megtelt és
túlcsordult,
visszafojtott lélegzet,
mindent betöltő,
minden repedésbe
behatoló,
egyanyagú
massza
a
matt éjszaka,
fekete
akril.
Valami mindig
elbaszódik,
de már
csak magamat
utálom
miatta.
Illedelmes
mosoly
ajkamon,
pedig
csak
beintenék
mindenkinek.
Persze, nyugodtan
számozzatok,
ítélkezzetek,
préseljetek
vonalkóddá,
kis atommá
lélekkannibálok
semmit sem
tehetek.
Visszafojtott lélegzet,
tüdőben
füst kavarog,
ma már semmi sem
számít.
Alámerülni
pillantásodban,
lepke
a
tű alatt.

Az is köszön, aki nem köszön

  • Kategória: Versek

Az is köszön, ki nem köszön

Tévedés volt vagy győzelem,
mindenben élet ragyogott,
vaksötét nélküli mélysötét,
felhős éjeken csillagok.

Hajnalpírban a fekete
nem gyászolt senkit, mért tegye,
szivárvány mögött kékfehér,
színeknek őrző istene.

Kavalkádban a nyugalom,
békecsöndben a hangözön,
vacogva hallott gyúlszavak:
az is köszön, ki nem köszön. 

Szécsi Margitnak

  • Kategória: Versek

Szécsi Margitnak

 

Fehér galambot szikrázó télben,
fekete hollót végtelen éjben
nem látni lentről, szállhatsz az égig,
homlokod íve hiába fénylik,
ingeddel cibálhat égi örvény,
ez a szabadság nem földi törvény,
üldözött álmok, szurkáló fények,
emberi sorstól eltérő lényeg,
nyurga alakkal, állad felszegve,
írást kerestél köddel lebegve,
könnyeid mosták szépre a Földet,
ezüstre festve a pőre csöndet,
majd megtisztultan, csibész-apáca,
zuhantál széles, hullámzó tájra,
csillagot ember élve nem érhet,
súrlódás-forró mélység eléget.

Hangok

  • Kategória: Versek

Hangok


Szakadár csended néz farkasszemet
fecsegni vágyó cserfes önmagaddal
kit felidéz a szép emlékezet
lassan oldódó letapadt szavakkal
megoldják nyelved bénult görcseit
és szabadjára eresztik a hangot
a feloldozást hozó levegő
létre kongatja elnémult harangod
szádra szorított fojtó csöndjeid
most hanggá nyitja lehulló tenyér
és visszhangörvény görgeti tova
és szétárad mint eredben a vér.