69. Henry az olvasóhoz szól

  • Kategória: Versek

69. Henry az olvasóhoz szól

Henry az agyát facsarja folyton,
hogy elérje a célt.
Nyűgeit én versekbe fojtom,
és ne kérdezd, miért!
Hisz Henry sorsa másokat
aligha érdekel.
Aki már sokat olvasott,
az jobbat érdemel.

Egy elbeszélő költeménynek
vannak szabályai.
Aki Henrynél többre képes,
mind tudja azt, hogy mi-
féle az a sok szabály,
amelyeket megszegett
Henry e hosszú útja során,
amíg ide elérkezett.

De adjuk újra Henrynek
vissza most a szót,
továbbiakban már minek
untassuk az olvasót,
ha még Henryvel maradt
eddigi útja során?
Veregesd vállon magad!
Kitartó vagy, komám!

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

66. Hajnali elindulasok

  • Kategória: Versek

66. Hajnali elindulások

Amikor Henry hajnalonként
elindulok otthonról &
felnézek az égre megsaccolni a
várható időt,
szemek néznek rám a lombokból,
és pillantásukkal bátorítják őt.

Cuppog a cipőtalp, mintha lyukas
lenne, volt példa rá pár éve már;
nem tudja, senki még Mr. Csont se,
hogy az idő mélyén mi változás vár.

De Mr. Csont nincsen most sehol,
még álmát alussza, a bűnösökét;
az égből lassan szivárogni kezd
és Henry fejemre csorog
a felhők közül az öröklét.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

68. Henry az agyát boncolja

  • Kategória: Versek

68. Henry az agyát boncolja

Mr Henry boncasztalon fekszik.
& élve boncolja fel önmagát.
Kezében egy pár kicsorbult szike,
azzal hasogatja az agyát.
Nincsen nővér, aneszteziológus,
mr. Csont látja csak (egyedül ?),
hogy Henry, a volt geológus
agyába mily mélyen lemerül.

Már elveszve bolyong ott bent Henry.
A tekervények, mint a belek,
csúsznak odébb. Nem engedik menni.
Csont kérdi: - hé, te hülye gyerek,
mit matatsz ily mélyen az agyadban?
Mondd csak, hova is igyekezel?
- Félek, az agyagba beragadtam,
talán ez az út majd kivezet.

Szinte csupa vér már körül minden,
és a műtő csupa agynyesedék.
Odafentről, ha látja ezt Isten,
fejéhez kap: nem volt még elég?
- Szabad akaratot teremtettem,
és bár mindenható vagyok,
de azt azért még én sem sejtettem,
hogy ekkora barmot alkotok.

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

67. Henry buszozik

  • Kategória: Versek

67. Henry buszozik

Henry a buszon ült, egy e-book
volt kezében, Berrymant olvasott.
A könyvbe temetkezve se lát, se hall,
de fölkapja a fejét egy szóra ott.

Bocsánat, de ha még egyszer
- szól egy illedelmes, baromi hang -
a lábát teszi keresztbe, vegyszer
sem mossa le, amit kap a képére. Bang!

És szájára egy nagy ököl
azonnal meg is érkezett.
- Hiába - gondolta -, én voltam ökör.
Egy betűről leesett az ékezet.

A taknyodon, vérben fogsz elcsúszni
- üvöltött rá a veszett barom.
- Szemed kilőném, csak nincs nálam csúzli.
Úgy lesz, ahogyan én akarom.

Kár, hogy lefejezés nincs törvénybe iktatva,
de holnapra én bevezettetem.
Ha lesz még egy féreg, pondró, bélsár-marha,
egyszer-s mindenkorra kedvét szegem.

Henry körül néz. A sok másik utas
telefonjába temetkezett,
de senki sem tárcsázza, s ebben ludas,
a legközelebbi sintértelepet. 

a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés

 

 

Lehetne testelem

  • Kategória: Versek

LEHETNE TESTELEM

Nézem a dombot
innen, az ablakból,
alig arasznyira a
halványuló Holdtól
és olyan világos ilyenkor minden,
mint a tenger úttalan térképe :
ez a bársonyos, babaarcú reggel,
az első elcseppenő
fénnyel az égszegélyen,
akár anyatej
az epernyi szájszélen –

és világos az is,
hogy a szeplőtelen
ellakhatna bennem,
mint ős testelem,
ha ne néznék folyton félre,
s ha nem ömlene mint
éteri ürülék bűze,
betűből és képfolyókból
a katatón dogma leve:
hátráljak ki önmagamból.

Jegeces harmat

  • Kategória: Versek

JEGECES HARMAT

levelet ír a tavalyi lomb elárul
évszak-tévesztve fennakadt
maradásra ítél szembogarad
félelem függöny pillája tárul
lélegzetnyi idő kucorog
zuhanó nap-madarak
inak görcse lazuló ruhádról
ringó sirály izzó-fehéren

sikolt a konkrét óra
az életnek is megbocsát
egymásnak botló mutatója
ittasult a fényre-zárt virág

benne térdel a vak szemérem

Két nap

  • Kategória: Versek

Két nap (emlék-töredék)

 

Minden hétvégén
hazaengedtek.
Nekem is volt terítve,
bögre és kistányér.
Olyankor a nagy asztalhoz
ülhettem.
Csak két nap,
két nyugodt nap…
…ennyi jutott
egy hatévesnek.
Aztán jött a hétfő.
Megint menni kellett,
nem tudtam, még meddig.
Utáltam az egész helyzetet,
utáltam a nyomorult légkört,
a nővéreket, az orvosokat,
a gyerekeket…
…s talán magamat is…
A számba tömködött
gyógyszereket
összeszorított foggal
próbáltam kivédeni,
de „ők” voltak az erősebbek.
Segíteni senki sem tudott.
Segíteni senki sem akart.
Csak ritkán sírtam.
Volt egy orvos,
akinek néha
virágot szedtem
az udvar jobb oldali
emelkedőjéről.
Csak miatta
bírtam ki
a kínzó napokat…
Ő (H. R.) egészen
rendes volt velem.

A fagyöngy

  • Kategória: Versek

A fagyöngy

A nyárfa búsan,
féltérdrehulltan
szól a fakínnak*: - Pusztíts, ha bírsz,
nem kell, hogy szeress,
légy hozzám kegyes,
legyen a lombod rajtam a dísz!

S Az: szívja nedvét...
A lét és nemlét
banális lett a fának ma már.
Virul a gyöngye,
„az erdők könnye”:
élősdi díszét tűri a nyár.

 

 

*fakín: a sárga fagyöngy (Loranthus europaeus) népies neve

Az út menti fű között

  • Kategória: Versek

Az Út menti Fű között
(In memoriam Ady Endre)

 

„Minden Egész eltörött.”
Ami nem volt az is ott van
fájó, néma darabokban
az Út menti Fű között:
torzszülött vagy s üldözött.
¬¬¬
*
Az Út menti Fű között
hever szíved minden álma
(lenyesve a héják szárnya),
szidhatsz istent, s ördögöt:
önmagad vagy börtönöd.

*
Szidhatsz istent, s ördögöt.
Átjár ez a furcsa lárma,
földobott Kő hová száll ma
izzó kétségek között?
Űzött éned ölni jött?

*
Izzó kétségek között,
nem tudod, az miért lehet,
hogy rossz szekér az életed,
és az Éjben, míg zörög,
kurta léted így örök.

*
És az Éjben, míg zörög
szavad édes-bús emléke,
lábnyomodban tovább lép-e
(az Út menti Fű között),
aki beléd költözött?

*
Az Út menti Fű között
fájó, néma darabokban,
ami nem volt az is ott van:
Üldöző, s az Üldözött.
Minden egész eltörött?

Levél

  • Kategória: Versek

Levél

Rám gondol valahol valaki.
Üzenem neki, élek.
Varaimat sem vakarom.
Rám vastagszik a kéreg.
Magamba zártam a démonaim.
Jó mélyre, senki se lássa.
Ne higgyék, hogy bolond vagyok,
legfeljebb annak mása.
Ne félj tőlem, nem bántalak.
Ellened nem tennék soha.
Csak néha lennék az édes,
néha meg a gonosz mostoha.