Csak fényképről

  • Kategória: Versek

Csak fényképről

Anyámat csak fényképről ismerem,
ott is takarja arcát
félig a menyasszonyi fátyol.
Távolról rémlik azért
a haja, szeme,
az szép maradt,
érintetlen a húst égető láztól.
Meg talán néhány,
ujjamhoz tapadt,
borsónyi veríték a homlokán.
S a sós íz, ahogy pipiskedve
álltam az ágya mellett,
és hozzáért a szám.
Aztán virág lett belőle
a nagyerdei temetőben,
szegfű. krizantém, rózsa,
mikor minek a szezonja volt.
Én sosem éreztem a csokrok illatát,
csak az enyészet, a felbomlás szagát.
A vázák rejtette bűzt,
ahogy a levelek, szárak,
elrothadnak a vízben.

Retro

  • Kategória: Versek

retro

mindentudóknak képzeltük magunkat
mert ártatlanok voltunk és hiszékenyek
hittük hogy mindennek a visszája igaz
és mi majd helyrerázzuk ami kibillent
pedig csak a rock and roll rázta a lábunkat
mint addig és azóta soha senkikét sem
moziban a szerelmes biciklistákon
komolykodtunk és kezet kerestünk
hozzá a surrogó sötétben
tüskés-bolondos figurák voltunk
néha meg bohócok a falon
aztán egyszer csak futni kezdtünk
ki a rétre ki a rétre ki a rétre megy
az virágot szed és tűzi a hajába
hittük azt is ha levetjük a ruhánkat
szabadok leszünk mint a széptestű
ókori istenek pedig a virágok feje
könnyen letörik a csizmák és surranók
alatt csak egy sóhaj és vége és
azóta is tart a vége csak a stáblistának
nincs sohase vége futnak és futnak sorban
a nevek az enyém az övéké meg a tied

A türelem átment

  • Kategória: Versek

A türelem átment

A találkozások talonba tettek,
másfél méter az etalon,
maszkabálba többé nem megyek, ígérem,
föl is van szedve az út egy darabon
darabont vigyázza lépteidet, hogy
meghatározd egyesek
és kettesek közét,
(ha a személyi számok közt eltévednél)
valamint a hozzávetőlegest:
a könyök-parola érintést félvállról
tessék, viheted,
nem kell a kézfogás,
az ököljog működőképesebb,
bár nem képes
felén a fejnek.
Kinyújtott jobb kezed
így összegez.

Folyamatábra

  • Kategória: Versek

Folyamatábra

Annyit írok, már kitenne,
ha nem engem, egy regényt,
sok versen belül is
keresni kell néha az összefüggést,
pedig rólam szól többnyire,
ha szétszórt lennék annyira
nem lennék: se híre se hamva,
nem lenne több szerda, s a még
fontosabb szerelemcsütörtök.
Remélem, a többi napomat se az ördög,
lesz más, aki elviszi.
Locsolom a kertet,
s a szavaknak is engedek
folyton folyvást.

Altató

  • Kategória: Versek

Altató


A nesze nekem
az jut: ahogy összesúg
könyvében két lap,
ahogy elválasztja
egymástól őket az ujj.

Te mindig maradsz,
bármit is hozzon a gyors:
a legkedvesebb feleség.
Lehet, ezt olvasod épp,
s magáévá tesz

lapok sétája a kézben,
közben várni más valakivel
találkozást egy imára
kulcsolt kéz alatt:
és ez még mindig csak

a könyv, és éjszaka van,
kis olvasási szünet.
Alvázunk az ágy,
vele szakítjuk át
a célszalagot.

Nem akarok mást

  • Kategória: Versek

Nem akarok mást


Nem akarok mást,
csak
friss levegőt,
ne feszítse mellkasom sóhaj,
könnyű szívvel indulni a hegyre,
felhőtlenül nézni messzeséget;
találgatni, mit susognak fenn a fák,
tündértáncot járni levélzizegésre,
beszívni az erdő avarillatát,
leheveredni tarka rét gyepére,
fűszállal csiklandozni ajkad,
míg vadvirágot tűzöl kócos hajamba,
nem akarok mást;
talán még hatalmas záport,
mely a világ szennyét patyolatra mossa,
és tisztítja lelkem,
hogy hozzád tisztuljak,
merészen
eldobni gondokat, ruhát,
nem számolni többé perceket,
és szivárványhíd íve alatt,
esőben bőrig ázni veled,
majd együtt várni titokteli estét,
felhevülni tested melegén,
szédült ritmusba olvadni,
átlényegülni,
ölelésben érjen minden hajnal.

Nem akarok mást.

Zárkózó

  • Kategória: Versek

zárkózó

nincs az az isten nincs az az ember
kiért a kopott harmóniát
összezilálnám felborítanám
nem festek körétek több glóriát

nincs az a szempár nincs az a lélek
ki még egyszer hozzám utat talál
zárva az ajtó benntört a kulcs is
búcsúzó árnyad a küszöbön áll

Vágyódás

  • Kategória: Versek

Vágyódás

Meghalni ezen a réten,
tóba zuhanni villámok között,
sárból madarat formázni,
csőrében repüljek anyám ölébe,
kerekeskút kattogását hallgatni,
fürödni szitáló fényben,
átölelni a megrepedt égboltot.

Életre ment éppen

  • Kategória: Versek

Istenre szomjas versek

Életre ment éppen

A higgadt gondolat,
hogy emlékként ápol.
Hogy pehelysúly vagyok már.
Felhő. Madártoll.
Hogy mindegy, szent áhítat,
vagy vaksi szél sodor.
Hogy életre ment éppen.
Vagy lustán tékozol.

Míg nyoma izzik bennem:
kormos lávakő.
Röppenne az idő.
S egyszer szárnya nő.

Transz-formák

  • Kategória: Versek

Transz-formák

Kiáltani, föl az égre
Átkot szórni esküvésre
Torz imákból máglyát rakni
Betegszagú szobát lakni
Fejsze élén széthasadni
Veszettként is megmaradni
Súlyként függni poklok fölött
Csitítani száz ördögöt
Fészket rakni jövő nyárba
Mustármagként szökni szárba
Útjelzőnél jobbra térni –
aztán szépen elmesélni.