Mese a gyárról

  • Kategória: Versek

Mese a gyárról

A szövőnők végül mindig megsüketültek - ezt anyám mondta,
aki a gyárban dolgozott, ahol asszonyok voltak a gépek
és a gépek vasasszonyok. Szakmányban edzett küllőkön jártak
hajnalsötétben. Zsúfolt buszon dacos műszakok keservét ették,
s ha lejárt, akkor is dolgoztak tovább, hogy Sztahanov eszméjén
szálljanak fel a mennybe.

Anyám csak felírni járt oda naponta kétszer. Nem vette észre,
hogy fülében lepkékké váltak a szavak. Most nem tudom, sír, vagy
boldog és nevet, de számokat sorol a csendben. Lehet ilyenkor
mégis hallja magát. Felírom neki az utolsó gépállásokat ide:
hétszáznyolcezer ötszázhetvennégy..

Lehetett volna

  • Kategória: Versek
Lehetett volna

1.

Lehetett volna a zene
vagy a tánc,
akár a költészet is,
vagy a színház…
 
Lehetett volna közös
a művészetnek szinte
bármely ága…
 
Festhettük volna az eget
lilára…
 
Mehettünk volna együtt
belső kalandjainkra,
de a közös érdeklődés
számunkra ritka
kincs.
 
Lehetett volna sok
Minden, ami
Nincs.
 
Mégis, mi van?
Mi az, ami miatt még mindig
melletted találom
magam?
 
Hiányaimnak
vagy részese,
hogy így lesz, talán
nem gondoltad
te se…
 
A miénk távolról
sem szirupos
mese.
 
Hát még közelről…
 
A vége majd egyszer,
talán szemünk előtt lágyan
kezeink szorosában
eldől.


2.

Lehetett volna a túra,
a hegyek,
akár a bicikli is,
vagy a vizek…
 
Lehetett volna közös
a kalandoknak szinte
bármely formája…
 
Csak ne kelljen az eget festeni
lilára…
 
Mehettünk volna együtt
izgalmas, új utakra,
de ha lehetett volna is,
már mindegy! Haszna
nincs
 
annak, hogy bánjuk a
Mindent. Vesztett
kincs.
 
Hiszen minek?
Ezek a hajók már elmentek,
nem kellenek integető
kezek.
 
Keserűségemből
akaratlan
adok neked, és
társ vagyok a
dacban…
 
Minekünk ezt dobja
a gép, ha néha
kattan…
 
Vagy mi kattanunk…
 
attól, amit néha
a tekintetünk általi
egymásbakulcsoltságban
kapunk.

Belgrád

  • Kategória: Versek
                       Belgrád         
                                            „Fel Belgrádra! Fel Belgrádra!”
                                                                    (Svejk)

  indulunk  (Nándor)Fehérvárra,
  a „déli Moszkvába” vagy hova
  (a bizánci éra szélére)
 – Nyugatrómából Keletrómába!                         

talán eljutunk valamelyik  
(az igazi vagy az alternatív)
          BIZÁNCBA!
(kelet-középből keletre tán)

furcsa: a Kelet most Délen van
(a Nyugat meg talán Északon?)

   BORT, BÚZÁT, BIZÁNCOT?!

(hisz mi is keletiek vagyunk
valójában; méricskélés dolga,
hogy jobban vagy kevésbé,
mint a szerbek és a többi szlávok)    
Ajtony, Koppány, Gyula  és Vazul:
a mi bizánci ősatyáink...
(az Alföld és Erdély is Bizánc
felé néz vagy legalábbis kacsintgat)
Bizánc az anyánk, Róma az apánk
(lehet, hogy tán-esetleg fordítva?)
anyánk korán meghalt, apánk nyűgös
– félárva gyerekek maradtunk...           
keressük Szent Száva monostorát, 
körbesétáljuk a Kalimegdánt

 (közben szembejön a Jelen Pivo
 meg a jugó partizánromantika)
(kart karba öltve sétálgatnak,
mögöttük baktat magányosan
a régi jugó Dark-Avantgárd)
RAKIT kéne inni ennyi látványra
(ha bírná még a gyomrom a töményet)

Viva la Frida

  • Kategória: Versek
           Viva la  Frida!
                          Frida Kahlo  emlékére 
(boszorkányszemöldű  mesztic  hercegnő
pici izgalmas női bajusszal
– antibarbi, szubtrópusi szépség!)
(német-magyar? és spanyol-mesztic koktél)

Sorsodból formáltál művészetet:
betegségek, balesetek s abortuszok
– meg néha a vadszerelem s csalódás
(szenvedésből kinőtt inspiráció)

naiv művész, aki mégis zseni,
nyomorúságán Mítosz túlemeli
– azték-tolték és maja piramisok
Nap-petesejt és Újhold-ondó együtt;
gyümölcs-csendélet, mint anyaméh-jelkép!
(termékenységi varázslás, mint festmény)
fájdalmak és szenvedélyek belső
lelki spiritualizálódása  

IGAZI PSZICHO-   ÉS  BIOBALLADA!

(halála után vált belőle modern
latin-amerikai poplegenda
 – hűha! ez már majdnem szappanopera!
 végül még: kilúgozódik a lényeg)

meglátjuk-e a legendák alatt az
igazi, szenvedő-emberi Fridát?!
(avagy bambán bámulunk egy bálványt?)

(azért: ennél remélhetőleg több maradt)   
       ________________________________________________

Szürreláció

  • Kategória: Versek
Szürreláció
 
Összefüggéstelen
Összefüggések
Következtében
Belül rekedek.
Meredek tóban evezek,
Szögletes kerekek
Veletek nevetek.
Hangtalan ováció,
Érthető szürreláció.
Intelligenciaadó,
Magánnyá konvertálható.
 
Elengedem,
Tovább nem melengetem.
Utolsó kavicsom,
Nem dobom,
Zsebemben hagyom.
Megértettem,
Elmennek mellettem,
Hangtalan ováció,
Érthető szürreláció,
Intelligenciaadó,
Magánnyá konvertálható.
 
Passzátszelet
Nektek engedek.
Szenvedtem eleget,
Értetni veletek
Irányt, arányt.
Mindent átengedek,
Én már úgy mehetek,
Mint hangtalan ováció,
Érthető szürreláció.
Intelligenciaadó,
Magánnyá konvertálható.
 
Állóvíz apályát,
Bőséggel járja át,
Helybentopinak öröme.
Meglátjuk, lehet e,
Fékezve gyorsulni,
Jóslattal vádolni
Lét érre tapintó,
Hangtalan ovációt,
Érthető szürrelációt.
Intelligenciaadó,
Magánnyá konvertálható.
 
Budapest, 2018. 03. 13.

Peronmagány

  • Kategória: Versek
Peronmagány
 
Peronmagányom,
Száguld a vágányon,
Vagány magány
Tovatűnt.
Vágány a semmibe,
Akkor is menni kell,
Tovább, tovább, tovább…
Hol vagytok cimborák,
Csak a magányom
Fekszik a vágányon,
A sín a kín,
S hiába rím,
Száz szó se ír
Szárszói kínt,
Sokat kibírt
Magányos szív,
Végállomásra lel.
A csend felel,
Ha kérdezem,
Lépcsőn mért nem
Mentél fel,
Korlát nem gát,
Magát
Meghaladva
Vezet, ha kezed,
Ráteszed.
Legyen eszed,
Fuss, fuss
A sín elől,
Ha itt ledől
Bálványod,
Mást is eltemet,
S az nem lehet,
Hogy annyi szív
Hiába hív,
S a sín az úr!
Azúr ködön hát
Nézzél át,
Hív sok barát,
Hogy hegy fokát
Teveled mássza meg,
Gyógyuljon ott a heg,
Mi felrepedt,
Százezrek,
Epedett
Imájának nyomán.
Kerék visít,
S nem lelkesít,
Nyolc oszlopköznyi
Pillanat,
A híd alatt,
A híd alatt,
Halálvonat
Most elhalad,
Egy darab
Hús marad,
Hol egykor,
Élet lüktetett.
Peronpáholynak
Padsorát,
Egy ember nélkül
Hatja át,
E rút halál,
Kerítésháló
Bíborát festi
Most vérözön,
Peronmagány
Szimfóniád
Végét, vérfüggöny,
Zárja le.
Balatonszárszó, 2014. május 26.

Szemüveg nagyító alatt

  • Kategória: Versek
Szemüveg Nagyító alatt
 
Félarcú hiányjel
Szodoma klub
Tagjai masíroznak
Sokarcú felhőkarcoló
Néha megremeg
Belőle a pénz
Páratlan páros bolyong
Maradék rétre zuhan a Föld
Fölpattan
Golyózápor alatt
Újra és újra
Halállal születik
Élni akar
Tested
Tetted
Te magad
Talpig égett gyertya vagy
Sebzett láng
Gyúlna újra
Kezed égeti
Karácsony tájékán
Huzatra vágyik a béke
Fuldoklik
Tombol hamis nyugalom
Valaki csöndet kopog
A maradék rét
Vadhajnal virága
Titkokat harangoz
Lantos kedvű
Fürtös felhők
Lombok között madárdal
Csobog a víz
Minden íze eleven
Teste parttal cseveg
Zöldlábú vízityúk
Lapátot kezem ügyébe ad
Sehol egy ember
Gyertyatestem
Faggyútalpam
Újra és újra
Teremtett világba készül
Kis Botond
Gyújtsatok gyertyát
Angyalokat lássatok

Mamó valahol Erdélyben

  • Kategória: Versek
Mamó valahol Erdélyben

Kiszakadtam a világból
Furulyaszó vitt
Lépdelt ház körül
Mamó kendermagos kakast fogott
Nyakát éhes késsel elvágta
Vérét hóba csorgatta
„Mindennek élete
Vissza kell adni a földnek
Madár se vigye szét
Be kell takarni” - mondta
Udvari birodalmában motoszkált
Derekát köténye ölelte csokorba
Hajlott csontjaival ringott
Istállóban szénát osztott
Hümmögött motyogott
Mögötte fény hasított ajtót
Befelé hosszan nyújtózkodott
„Fázik a fejem
Mert öreg
Bekötöm”
Hajlított lendülettel öltözött
Vonalakból létra íródott
Fehér falra ágaskodott
Rajta tyúkok karattyoltak
Kecskegidák szökkenő szóval vidultak
Korhadt vályúban hólé
Lágy teste szél karján
Cserfes szóval futkározott
 
Erdély beszédes csendje
Mamó kincsesháza
Titkon csomagoltam
Éltető napjaimra

Félmondat

  • Kategória: Versek
Félmondat
 
A piros lámpa
Lehet sorompó
Sarki házon ül
Néha tonnasúly
Talpad alól néz
Lecsapja fejed
Oda befészkel
Öntörvény leszel
Lángoló jég vagy
Arcokat nem látsz
Hangokat hallasz
Hiányjel
Félmondat
Kell a hiány
Kell a jel
Kell a fél
Hogy minden
Helyére
Kerüljön

Számadás

  • Kategória: Versek
Számadás
 
Kérdezték-e
Akar-e születni egyszer
Igazságtalan húzás
Közben árva
 
Így történt
Mindenki árvája másnak
(Így is úgy is
Születéstől a halálig)
 
Súlyos pillanat
Kaviárszemcsék
Pirítós talajon
Testes üzekedés
 
Súlyok nincsenek
Mérleg száraz nyelve
Gyanútlan lebeg
Méretőzik a libikóka
 
XXI. század és az előzőek óta
A válasz nélküli kérdéshez
Nincs mérték
Csak kitalált szám
A mértékegység
 
Kérdezték-e
Akar-e születni egyszer
A földi szeretkezéshez