Mit jelent számodra a könyv?

  • Kategória: Versek

A Csorba Győző Könyvtár és a Jelenkor folyóirat közös pályázatot hirdet vers és novella kategóriában a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont 10. születésnapja alkalmából, amelynek hívószavai:

könyv, könyvtár, olvasás.

Tíz évvel ezelőtt költözött be az épületbe a Csorba Győző Könyvtár és a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont.

A pályázók köre:

A pályázatra 16. életévet betöltött alkotók jelentkezhetnek.

A pályázat feltételei:

Egy szerző egy magyar nyelvű, korábban még nem közölt verssel és/vagy novellával nevezhet.
A szerző a pályázat beküldésével felelősséget vállal, hogy a pályamű saját szellemi terméke.
A pályázó hozzájárul, hogy műve a könyvtár kiadványában, webes felületein és egyéb felületeken megjelenjen.
A novella maximum (szóközökkel együtt) 10.000 leütés terjedelmű lehet.
A pályaművet .doc kiterjesztésben a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre várjuk, a levélben kérjük feltüntetni a vers/novella címét a szerző nevét (írói név) és elérhetőségeit.
A pályázókat műveik elbírálásáról 2020. szeptember 20-ig e-mailben értesítjük.
A pályázati határidő: 2020. augusztus 31.

https://www.csgyk.hu/irodalmi-palyazatot-hirdetunk-tudaskozpont-fennallasanak-10-evfordulojara

 

Krizantém

  • Kategória: Versek

Krizantém

Öreg virág.
Öregasszony-szagú, mondta
kilencvenéves nagyanyám,
mikor a sírokra rakta a csokrokat.
A letört krizantémfejeket
összeszedegette és bedugdosta
ruhája valamelyik ráncába.
Aztán az elfelejtett, száraz szirmok
a redők közül kiperegtek,
vékony öregasszony-szagot
hagyva maguk után.
A "temetőjárat"feliratú,
nem menetrend szerinti
villamoson krizantémszagú öregek ültek.
Bólogattak valamire,
vagy csak a fejük reszketett,
mert vékony kocsánynyakukkal
már nem tudták tartani.

Holnap

  • Kategória: Versek

Holnap

Kis feleség, kicsi otthon,
Kicsi konyha, kicsi bér:
Én leszek holnap az ember,
Aki gondok közt henyél.

Hívom a percet

  • Kategória: Versek

Hívom a percet


Arccal a szikkadt földön heverek.
Keselyűk szaggatnak, de még élek!
Ne tegyétek!
Várjatok, míg utolsót dobbanok
utána csócsálhattok!
Várjatok!
Mert én még felkelek,
nem leszek féreg-rejtek,
sem az, aki úgy halt meg,
hogy nem szeretett!
Talpam a szikkadt földön,
testbörtönöm fénnyel telt
örökzölden feszül az ègnek,
tűleveleim újra remélnek…
A keselyűk sehol.
Mert én itt - ahol
arcom néha a szikkadt
földhöz simul - is élek,
s hívom a percet,
mikor a legigazabban
szerethet a lélek...

Gyönyörű itt minden

  • Kategória: Versek

gyönyörű itt minden

esőapám szélanyám veletek álmodtam
sár dagad kertemben gyönyörű itt minden

ajtóm elé torlódnak ki nem mondott szavak
titkon írt versek rejtőznek lábtörlőm nincsen

elsüllyedt hajók a visszanyelt mondatok
esőapám szélanyám gyönyörű itt minden

fősodorban elmondják a cenzorok
újbeszélni mit lehet mit nem

kódok versek áldott inkvizítorok
esőapám szélanyám gyönyörű itt minden

Bennem volt

  • Kategória: Versek

Bennem volt

Minden benne volt abban a szóban,
úgy meglepett, akár kirobbanó
szilveszteri petárdából való
tűzijáték. Válasz volt, valóban.

Minden benne volt a mozdulatban
pőrén, ahogy a lélek vetkezik,
vagy pille dobja le báb-lepleit
szabadra váltva a mozdulatlant.

Minden benne volt a tekintetben,
tűző nap, hűvös hold és csillagok.
Csak aki ismert, sejti mit hagyott
ki: pusztaság vagy, szélvert, kietlen.

Nem is tudtam, mi terhet kell vinnem
lepke kézzel, mázsányi súlyokat.
Hajszolt a sors, ne sírjak túl sokat,
s a túléléshez bennem volt minden.

Nem tudta

  • Kategória: Versek

Nem tudta

A por, a pókháló
vastagon belepte
az ablakot.
Ami odabenn volt,
elnyelte a pincemély.
Csak a fal mellett
mocorgott valami.
Egy ványadt kismacska
nyafogott. Nem tudta,
az anyja merre tekereg.
Hozhatná már azt az egeret,
s a szénporban lassan,
kényes-finoman lépkedett.
Nem tudta, hogy mától
neki kell vadásznia,
ha enni akar, vagy
valakitől kuncsorogni kenyeret.
Mert anyja négy megmeredt
lábát kinyújtva már
az árokparton heverész.
Az útról - talán kegyeletből -
odahajította valami kéz.

Limlom

  • Kategória: Versek

LIMLOM

mindenütt múlik minden mulandó
rothad és romlik ami romlandó
acélidegeket rágja rozsda
ami éles mára csupa csorba

feleslegessé válik sok papír
és grimasszá a hajdanvolt manír
mesehősök kerülnek a sutba
nincsen szükség már vödörre kútra

este levedli napját a plakát
éjjel a vers is átírja magát
a bátor gondolat mára limlom
kitörlődik a gépből a rím – rom

Front

  • Kategória: Versek

Front

Nem tudom eldönteni, hogy most
strigulákat karcolsz a pillanat
bizonytalan stabilitású ajtófélfájára,
vagy demarkációs vonalakat jelölsz
ki a köztünk feszülő csend domborzatán.

Csak remélni merem, hogy az előbbi.
Talán most számolod össze közös
szavainkat, amelyeket más-más módon
értelmezünk; a te szeretetnyelvedben
alanyként szerepelnek, az enyémben
tárgyként. Ez a mi Bábelünk, ahol az
egymást nem értés szinonimája az
egyet nem értés. Majd azt is megtanuljuk
lassan, hogy a megszámlálható dolgokban
ott rejlik a veszély; ha a végére érünk,
marad a hiány, amelyben a casus belli
könnyedén szárba szökkenhet.

Nem tudom eldönteni, hogy most
strigulákat karcolsz a pillanat
bizonytalan stabilitású ajtófélfájára,
vagy demarkációs vonalakat jelölsz
ki a köztünk feszülő csend domborzatán.

Csak remélni merem, hogy az utóbbi.
Azok legalább fegyverszünetben
születnek, s időtállóságuk az ingatag
történelem eróziójának függvénye…
de addig is élnek a határ mindkét oldalán
olyanok, akik a demarkációs vonalakat
áthágva, közös lázban, minden este
együtt lobbantják lángra a végtelent.

Elengedem

  • Kategória: Versek

Elengedem
(Szabó Lőrinc: Semmiért egészen c. versére)


Hogy legyél
velem,
mert én
már két tüdővel
lélegzem;
hogy
amikor ez a könny
itt kicsordul,
a te
szép ívű álladon
perzseljen;
hogy minden hibámért
egészen,
benned
egy álló világ őrjöngve
égjen;
hogy kétrét görnyedve,
csúszva-
mászva kérjed,
hogy
nem így, s
nem ez,
de mindened
és végleg
csakis
enyém legyen.

Hogy végül
e nagy szenvedésben
enyhed
csak
a szó legyen,
mely
ma éppen
oly önző
és véghetetlen,
mint te magad
voltál,
aki
engem,
és csakis engem
akart
magának.

Így legyen!
S akkor,
majd talán
én is
elengedem,
hogy
az az Úristen
egykor
nekem rendelt.