Meg nem történt dolgok története

  • Kategória: Versek
Megnem történt dolgok története
 
Ami nincs, az a félelmetes,
a megnem történt dolgok ereje,
akár léket kapott tenger
medrében fuldokolás,
vagy elképzelt árapályok
valótlanság egyenlete.
A jelent kihagyó időben
múltjövő látomás,
téren túl agytörzsre nőtt
karok, lehulló fejek,
torkomban hánykódó hajók
nyelése, emésztésszigete,
stabil szorongásindukciók,
amiről csak hittem,
hogy teljesen elképzelhetetlen.
 
Pedig ami nincs, az az igazi valóság,  
a megnem történt dolgok története.
 

  
 

Zöngék

  • Kategória: Versek
 Zöngék
 
Akusztikum a hangod;
zeng, bennem mindenképp,
mint egy fémtekercselt húr,
 
hosszan nekifeszül
a gerinc csigolyáin, s rezeg,
rezeg mind, hallom a színeket,
 
simogat, tudod vagy sem,
mindegy – mert késő már,
valahol a messzeség rezonál,
 
talán egy pizzicato egyszer
életre keltheti, – tétova titok–,
mert bizsereg, néha megéled,
 
testben szaladva ismét egy
symphonia, – s szól ezer hang, 
zeng, bennem zeng még ezer
 
zönge, mint ahogy akkor, – 
pedig tudom, nem nekem szól,
szívbillentyűkön játszó hangod.
 

Figyeltelek

  • Kategória: Versek
Figyeltelek
 
A tükörképed figyeltem
miközben hajat szárítottál,
ahogy az arcod elé kószált
néhány őszes hajszál.
Érdekes, mikor nincs rajtad szemüveg,
mennyivel fiatalabbnak látszol,
én negyvenöt, te negyven,
és most ebből a távolságból
még nagyobb a különbség,
úgy figyeltem az arcod,
mintha elköszönnék.
Figyeltelek - máshol jártál,
a tekinteted ijesztőbb volt
minden hallgatásnál.
 

Ha

  • Kategória: Versek
Ha
 
Valamit biztosan rosszul csinálok
ha nem elég kék az ég
és a vacsorám is íztelen.
Ha annyi út vezet befelé
de kifelé csak a fásultság jön velem.
Ha túl mély a csend,
de ha belesikítok,
a visszhangja sekélyes,
és ha fagyosan ücsörgök
a forró tenyereden,
amíg a kezed jéghideg nem lesz.
 

Viszonyok

  • Kategória: Versek

Viszonyok

 

Megint mondasz valamit,

én hallgatlak és tiltakozom.

Az én igazságom drámaibb,

de nekem csak lepkeszárnyostorom,

neked meg kulcsod van -

a megoldáshoz.

Én ezt így látom, te meg máshogy.

Realitás recseg a fogaid közt,

miközben a térdeden akkurátusan

eligazítod a köntöst.

Én odavetem, amit gondolok,

és mikor a színes valóságom

ráterül a tiédre,

gyorsan elkapom a mosolyod

és egymáshoz érünk végre.

Ahogy

  • Kategória: Versek
Ahogy
 
Ahogy a cigarettát szívta,
parazsat oltott a koszos hamutálban,
és ahogy úgy tett, mintha
bármit is érezne irántam.
Ahogy fölém nehezedett este,
nikotinsárga szemét IS belém fúrta,
ahogy azt mondta: mindig szeretne,
és ahogy úgy is tett - mintha.
 

Mese

  • Kategória: Versek
Mese
 
Ha volna egy mesém, amit mesélhetek
Körém ülnének kíváncsian a gyerekek
Tábortűz égne a hideg éjben
Elintézném, hogy mindegyik féljen
Hogy felfogják a hús törvényét
A lét semmiségét és ebben rejlő csodáját
A kozmosz szédítő horrorját
Megértség azt, hogy porszemek se vagyunk
Egy kíméletlenül zakatoló gépezetben
Időben és térben, nem szól rólunk semmi
Nem szól hozzánk senki a kereten túlról
Isten léte lényegtelen ránk nézve
Foglalkozol a hangyákkal,
Amikor nincs nálad nagyító,
Amikor nem graszolnak a konyhakővé
Vagy a fürdőben?
Ne hazudj...
Az ember csak van, egyedül a mindenség ölén
Érezheted a csontjaid hidegét
Ami a végedre emlékeztet,
Ahogy hallgatod a mesém
A tűz mellett, azon az estén
Kint is hideg, bent is hideg
Kozmikus magányunk megmarkolja a szíved
Vagy csak én vagyok az?
Kezemben a késsel, nézek rád nevetéssel
Parazsat piszkálok szavakkal és kézzel
Minden mindegy, élj késztetéssel
Hogy legyen egy meséd, amit elmesélhetsz
2020

Tárgyiasított gesztusok

  • Kategória: Versek
Tárgyiasított gesztusok
 
Tegnap egy koszos ülés voltam a buszon,
ma egy flitteres ruha vagyok a fürdőszoba padlóján,
holnap műanyag zacskó leszek egy sikátor pocsolyájában.
 
Üres sörösüveg vagyok annak a szórakozóhelynek a pultján,
ahol egyszer a sajátodnak néztél,
és azt gondoltad, szexi leszel,
ha engeded, hogy ösztöneid rám vessék magukat.
Majd, amikor ellenkeztem,
elkaptál egy üres sörösüveget a pultról,
és földhöz vágtad.
Mindenhová szétszóródtak szilánkjaim.
 
Égő lámpa vagyok egy földszinti lakásban,
abban az utcában, ahol egyszer
hosszú percekig követtél,
és azon gondolkodtál, mit tennél velem,
ha elaludna az a kurva lámpa
abban a földszinti lakásban.
 
Négy perccel korábban érkező metró vagyok,
abban az aluljáróban, ahol egyszer
hajnali háromkor ketten voltunk,
és te azt gondoltad, négy perc pont elég
egy megerőszakolásra, amíg jön a metró.
De a metró hamarabb érkezett,
úgyhogy csak annyit mondtál,
menjek a picsába, és elengedtél.
 
Elszakadt cipzár vagyok,
végigégett cigaretta vagyok,
lemerült telefon vagyok,
véres csukló vagyok,
túl rövid szoknya vagyok,
kivágott blúz vagyok,
provokáció vagyok,
hazug vagyok,
kurva vagyok.
 
Sehol nem vagyok.
semmi nem vagyok.
Nem vagyok.
Vagyok.
Ok.

Megjelent a Kortárs Hangon '20 pályázat kapcsán kiadott antológiában.
 

Creatio ex nihilo

  • Kategória: Versek
Creatio ex nihilo
 
Amikor véged lett,
akkor lettél te is végérvényes:
végleg bennem rekedt tudathasadás,
reszketés az ujjaimban,
a nyelvem alatt feloldódó szorongás.
Tüzet raktam minden ruhadarabból,
amit valaha levettél rólam,
körülötte melegszem az összes kitalált fóbiámmal,
amikről azt hazudom, hogy te okoztad őket.
Néha azt képzelem,
hogy Isten engem nem is a semmiből teremtett,
hanem akkor talált ki, amikor meglátta
azt a félmondatot, ami születésed óta
ott lóg a szád szélén, amikor
eltorzul az arcod a sírástól.
Az a félmondat arra predesztinált,
hogy én legyek az, akinek majd kimondják.
Így lettem egy isteni ítélet tárgya,
a példabeszéded az elengedésről.
 
Ezt a verset arra a blokkra írtam,
amit egy üveg félédes rozéra kaptam
egy benzinkútnál a határ közelében.
Kerestem az üveg alján Istent,
de nem volt ott,
úgyhogy csak simán berúgtam,
majd belevéstem a nevedet
a benzinkúti mosdó csempéjébe,
és elhitettem mindenkivel,
hogy ez a piszkozat, amiből
teremteni fogok.
Nem téged. Istent.
A benned lévő semmiből.

Megjelent a Kortárs Hangon '20 pályázat kapcsán kiadott antológiában.

Háromtizenegy

  • Kategória: Versek
Háromtizenegy
 
Ma versbe fogom írni a testedet.
Ezzel az ötlettel ébredtem hajnali háromtizenegykor.
Megfogom a kezedet és végigvezetek rajta egy metaforát,
kezdem az ujjaid hegyétől és a csuklódnál pontot teszek.
A könyökhajlatodba megpihenek kicsit,
ott pont olyan meleg van most is,
mint amikor egyszer a fehér lepedőmagányban
olyan szorosan öleltél át, mint még soha.
Akkor is hajnali háromtizenegy volt,
csak éppen egy másik időzónában.
 
A vállad íve megér egy hasonlatot,
a mellkasod dübörgése pedig érdemel
egy képet valami lóversenyről,
ahová mindig el akartál menni,
de mégsem jött össze.
 
A vers elér a csípődig,
csendben végigmegy ágyékodon,
ahol megírom azt a sok lebegő vágyat,
amit önszántadból tettél a fiókod leghátsó részébe.
 
A lábaidról dalt írok,
amiben mindig csak mész,
soha nem állsz meg,
még akkor sem,
amikor engem látsz.
 
A térdeidnél azért időzöm még,
imát írok róluk azoknak az isteneknek,
akik előtt újra és újra térdre borulsz.
 
Meg fogom írni ezt a verset,
és soha nem mondom el neked,
hogy rendszeresen felébredek
hajnali háromtizenegykor.