Kiradírozni

  • Kategória: Versek
Kiradírozni
 
Kiradírozom
az időt,
a személyeket,
a sóhajokat,
az eltékozolt lehetőséget.
Egy illuzionista
papírtrükkje voltál.
De én nem vagyok döglött
nyúl a cilinderben,
kösz’ nem, tényleg
kihagynám.
Egy szomorú skicc,
meghajtatlan papírrepülő,
meghajtlott vágy, soha
el nem gyűrt lepedő.
Nem sajnálom,
nincs mit sajnálnom.

Utállak!

  • Kategória: Versek
Utállak!
 
Használsz,
megkarcolod a lelkem,
már egy egész történetet véstél
belém
az összes rohadt kitörölt leveledre
emlékszem;
neked ez már csak utózönge,
levezetés a röpke kéj
után.
Utállak!
Nekem lusta pillantásod
is halálos,
minden férfiben téged szeretlek,
rohadt egy érzés, minden
extázis
lebegés-hányinger
a becsapódás előtti utolsó
pillanat.
Hazudtál
elhittem,
hazudsz:
nem hiszek neked.
Szemét egy játék.
Te is tudod, hogy
tudom,
mégis megteszed.

A pokolba megyek

  • Kategória: Versek
A pokolba megyek…
 
A pokolba megyek
nem lesz csinnadratta,
csak néhány mocskos deszka,
leültetem magam melléd, s amíg
beér elmém, talán leég cigarettám,
a pokolba megyek és visszafelé is,
ha kell,
ha kellenék még
csak nem látomásnak,
hús-vér
kezed még elér
hajszálér a homlokodon
megpattan
megpattanok innen is
a pokolba megyek,
a pokolba megyek, akkor is,
ha nem jössz velem.
A pokolba megyek, de előbb még beintek,
viszlát, szép világ!
Részemről befejeztem,
nem mondok semmit már
sem másnak sem neked.
Írom, amíg bírom, de egyre
nehezebb.
Elengedett ujjaim között
hidegen áramlik a levegő.
Ezt kapom,
ezt kaphatom még, nem kincs
rézkilincs vagy réztábla
szívemre betalálva
szögelve
megrugdalva
meggyötörve
én biztos nem halok bele a gyönyörbe;
tenyérbe köpött félszavak
nekem már semmit sem mondanak
mondhatsz akármit, de inkább csak hallgatsz
tiszta
folttalan
a magány
aztán majd úgyis bedarál,
valaki más.

Néma orgazmus (titok)

  • Kategória: Versek
Néma orgazmus (titok)
 
Azt lesem ma este
a vágy milyen formákat ölt
tested redőiért a lélek
hány idegen lelket ölt
 
vádlóan húsos combjaid
között lüktet a félsz
most megdermed a pillanat
lassan elfoglal amit remélsz
 
ujjaink betömik
szájmeleg üregét arcunknak
a Duna TV halai
csendes tanúi harcunknak
 
kiárad a fényből
térdhajlatod titkos tamburinja
buborék már nem leszek
se kagylóhéj, se könnyű alga
 
hátad tengerén a sóhaj
élménye szétúszik homlokodon
fekete medúzád védtelen
bársonyát fogamra rajzolom
 
könyöklőn heverve
nyelvedet szememre képzelem
így olvadt lágyan
Esther kezévé két kezem.

Taníts!

  • Kategória: Versek
Taníts!
 
Tanítsd meg számnak
milyen az üvöltő tűz
ha lerohan a hegyoldalon,
mekkora-milyen az az erő
ha nekifeszül egy láncra vert barom,
az ízek tengerében
hogy szorít nyolc karjával a polip,
aztán fessék rám fogaid
a gyönyör aforizmáit.
 
Körmöddel taníts fájdalomra
éles, vad rianásra
hátamra orgazmust rajzolj
követve a kéj origamiját
a barázdák kacagva nyílnak
csilingelve repednek a bordák
most már nem tart össze a kéreg
combjaid közé folyhatok
akár a véred.
 
Szemeddel tanítsd meg nekem
mi az a mélység,
milyen a narancshomályban
fuldokló éhség
hol már szédülök, de még boldog vagyok
hol a remény ösvénye ragyog
édesen, okosan
fájón, szelíden
míg tekintetem testeden elpihen.

Ha lift lennél

  • Kategória: Versek
Ha lift lennél
 
s felvonnál parkettás szobádba
tekintetem tapogatná tested szétszórt íveit
csuklódon csókom bilincse csüngne
válladat vérpehely vallomásom masszírozná
ötleteimet önként öledbe tetézném
ráncos lepedőként gyűrődnék combjaid közé
hónaljad harmatán halmozódnék
nyelved nyála beledagadhatna a számba
hús a húsban fekhetnénk ágyadon
köldöktől-köldökig egymásba vájnánk
mellbimbóid szétrobbannának a gyönyörtől
csupasz ágyékod kifosztva pihegne…
ha lift lennél.

Férfilény

  • Kategória: Versek
Férfilény
 
Lehet, hogy bosszúból írom ezt?
Mert már annyira hiányzik az az egy!
Az én emberem!
Pedig izgalmas ez a férfi áradat, hogy
jönnek és jönnek és jönnek,
előttem térdepelnek, hogy csak őt még,
hogy az ágyamba … engedném be.
Nem úgy, mint a mesében a farkas,
aki először a farkát akarta melengetni,
majd a lábait, végül a fejét.
A férfi különös lény:
lába mind a négy, és feje – ha van – ,
nem bánja ha kinn marad,
szerényen, békésen,
megelégszik
farka melengetésével.

Üzenet Paolo Malatestától

  • Kategória: Versek
Üzenet Paolo Malatestától
 
Nem égek.
Nem zuhog tűzeső,
nincs kénköves
Pokol.
Csak a szél fúj,
a tavaszi szél,
virágmintás ruhád
lobog
lezárt szemhéjaim
mögött,
örökké.

Eszkimó lányok

  • Kategória: Versek
Eszkimó lányok

A fűtő dobja
a tűzet, festett arcában égő
szeme, tépjük, cibáljuk a vonatokat, égre
kormot pingálva, feketeözvegy-éjszaka,
a hold nem tréfál, köd száll
a lábakra, ki erre, ki arra megy.
Ugrok a Pestre tartó vonatra, csattog
a szél a nyitott ablakon, a faarcú kalauz
büntet, fújtam a füstöt,
a megállók jönnek, eltűnnek, késik
a szerencse, a csatlakozás
már elment. A reggeli járat
hideg ülésein alszom…
Álmomban néger nő hajol fölém,
mellén egy aprócska hold kacsint,
majd egy sánta kurva szalad át
a vörösön, a pénzemet viszi a szajha!
nem jut messzire, agyba-főbe verem,
de már egy kacér királylány hív az
ágyába, szőke svéd asszony sem
bír magával, én meg az urával, órákig
ropjuk a riói táncot, a fegyverropogásban
a szomszéd nője sosem volt zöldebb.
Afrikai feketék
jönnek sámánháton,
dobolnak a piramisok alatt,
terebélyes pálmafák legyezik
hiúságom.
Kínálkoznak a bevehetetlen várak,
vetetlen ágyakból zuhanok vetetlen ágyba,
hajszálnyira csattan tőlem a fejsze,
bárdok csillognak, mint óriás penge.
Lóhátról ugrok tevehátra,
a sivatag forróbb, mint felajzott sárkány-öl,
jól esne a hűs tenger, amelyben
eszkimó lányok veszekednek rajtam;
az ég vetkőző katlan, tüzes kalitkájából kinyíló ajkak,
pottyannak az éjjeli lepkék, dobbantok
előlük, vörös-sárga folyón pisztrángként
felfelé úszok, éber krokodil az őröm,
megvéd-e a veréstől, féltékenységtől,
kérdezem a rohanás közben,
egy medve rám veti magát, kéri,
cipeljem hazáig, az út beszakad
alattunk, ki ment meg a fehérnép-haragtól?
a pap az utolsó kenetnél jár,
őrülten húzza harangját az ördög,
ki sem hűlt testemet a pokolba vágja…

Fejfájással ébredek...
Egy férfi állát érzem a sötétben,
szürcsölve tartja
képzeletem.
Semmiből előkerült
kalapács csapdos
kezemben.

Múzsa

  • Kategória: Versek
Múzsa

A Ferenciek terén történt. A zebrán.
Szerda volt, olyan átlagos, téli éjszaka.
Megálltál a közepén, háttal a forgalomnak,
és magadhoz szorítottál. Amikor csókoltál,
zöldre váltott a lámpa. S én megrémültem
a sok fényszórótól, mint őzek, a sötét erdőben,
csak bajod ne essék, pánikban elrángattalak.
Hogy élném túl, nélküled?
Nem lettem múzsád, a zebrán akartál
csókolózni, őrült
dudálás és autó-kavalkád közepén,
bizonyítani az Istennek, hogy a szerelem
halhatatlan vagy törhetetlen.
Ehelyett az utcapadkán csalódottan
idéztél egy költőt, kit szeretsz,
elköszöntél, másfele vetted az irányt.