Stációk

  • Kategória: Versek

Stációk

1.
Veszítesz. Minden győzelmed
félreértés volt.
Papírjaiddal a kezedben
várod, hogy nyíljon az ajtó,
de már mindenki
hazament.
2.
Végbemész. Ráncaid már
szörnyű betűkbe rendeződtek –
esténként a tükör előtt állva
hiába olvasod őket össze,
annak a szónak
sohasem volt értelme.
3.
Az ég. Vagy inkább csak
a mennyezet.
Valaki föléd hajol,
múlásod figyeli. Végtelen,
békés tenger a szeme.
Kicsordulsz belőle.

Identitás

  • Kategória: Versek

Identitás

Tökéletes, szakasztott Hamlet, nagy kamasz,
ki fölé nő a sorsnak, rajt' ne játsszanak.
Véleménye e világi kórról, mint az
orvosé, ki még nem gyógyít, majd csak.
Feje könyvében tisztaság, tettmentesen
becsület, apja, anyja, nő, és a tudás
barátság, magához hűség szép derűje.
Csak világi üzlet, ál-bírvágy van? Szeret,
ki látszatkeltőn úgy tesz? Az én világom
nem az itteni: igaz színész, szamáron
járó szép és jó, igaz; ki másként működik.
Nem úgy, mint itt a báb: bosszúra bosszúval
felel. Lássad, jó apám magától távol
engedett, megtartott szent művészeteknek,
barátságok és a tiszta tudomány terén;
én úgy szerettem, mit se tettem mint király,
leendő, tanonca hatalomnak; szabad
lehettem, én egészben láttam akkoron.

 

Nőnapra

  • Kategória: Versek

Nőnapra

Ha lett volna Apám figyeltem volna
hogy borotválkozik naponta
keze hogy simítja hajam
láthattam volna hogy pillant Anyámra
hogy néznek össze cinkosan
ha lett volna bátyám
meghúzta volna copfomat
ha ő elszívott egy cigit
beárultam volna biztosan
öcsém kivel játszhattam volna katonásdit
és olvashattam volna Karl Mayt neki
ha lett volna Anyámnak bátyja
neki óriás cipője s cigaretta szaga ruhájának
ha lett volna gyermekéletemben
megtanultam volna a Férfit
s nem féltem volna tőlük soha.

Lélek

  • Kategória: Versek

Lélek

Múlékony testünk valóságos
helyet hasít a térből,
s addig birtokolja,
míg az odavetett skicc,
megtelik tartalommal
mind azzal, ami jellemez,
de mint a színész
nem adjuk hozzá igazi arcunk,
csak eljátsszuk a szerepet.
Ha a maszkunkon mégis átüt a lélek,
a valóság vérezni kezd,
meztelen arcunk teleírja
titkainkkal, mert őszinte,
mint a halál.

Elmúlás

  • Kategória: Versek

Elmúlás

Költői szó, illatos,
Mint hervadó virág
Édes, érzéki, végső üzenet
Hajszálrepedés, titkos jel
Idő stigmája régi porcelánon
A finom rajzú virágok között
Múló borzongás, egykor majd te is
Sötétlő vásznon apró repedés
Festmény olajban
Néma dédszülők
Kis fadobozban sérült ékszerek
Tartós kötések aranyvillanása
Gyűrűk, nyakláncok,
Megvakult kövek
Szekrények mélyén túlélőruhák
Sápadó selymek, poros bársonyok
Ha szól a dzsessz,
Belőlük tánc suhog
Megfakult tükrök, talán jobb is így
Míg tartja őket cirádás keret
Megszépítik a mai arcokat
Futólag én is belenézhetek.

Palackok üresen

  • Kategória: Versek

Palackok üresen

Kamrámban a borok
öröknek látszó burkai,
hogy-hogy nem összegyűlnek.
Nem tartanak már kupaktanácsot,
megszelídültek.
Csak néha-néha zördülnek össze,
hogy a sor végére miért nem
az újabbak állnak?
A tenger él. Minden hulláma
egy lélegzet, egy napja a Hold.
Palackpostádat jól dobd be.
Vagy ennél is jobb lenne
egy lassan süllyedő hajó.

Két kifli

  • Kategória: Versek

Két kifli

Magzati pózban őrizted ágyam
(kiskifli voltál) édesen, lágyan.

Ölelő karral nagykifli voltam,
átkaroltalak szárazon, sótlan.

Megfűszerezted mégis az álmom,
éreztem ízes ajkad a számon.

S csókok morzsái hullottak egyre,
rá a szemedre, rá az öledre.

Újabb délelőtt

  • Kategória: Versek

Újabb délelőtt

Újabb délelőtt pezsgett semmivé
Juniperus az órájára néz
A lélek helyén e méret nélküli
És késztethetetlen, süket ólom
Veszélyesebb mint egy
Terebélyes, testi kísértés.

Röviden

  • Kategória: Versek

Röviden

Isten beszél Magában,
Ez a Minden.

Én beszélek Hozzá,
Ez a hit.

Ha velem beszél,
Beteg vagyok.

Ha nincsen Isten,
Néma csönd van akkor.
 

BűvÖlet

  • Kategória: Versek

BűvÖlet

Miféle mágiákat űzöl,
mi jégre tűz, s a tűzre jég?
Minő varázslat ez, ha gyűlöl,
kitől az árva fényt remél?
Hasít a medre könnypataknak,
halálos éle tört szavadnak,
e bűvölet magányba zár -
arany kalitka, rab madár,
s a csontjaimba mar hiányod,
erembe vág a nincs tovább,
a sorsra küldi fintorát;
kegyes feloldozásra várok...
de mondd, e gyötrelem miért?
Lehelj reám varázsigét.