Mi maradunk

  • Kategória: Versek

Mi maradunk
/Tükörvers/


Csiripeljél szürke verébtársam
Had repítsen ég felé a szárnyam
Bár ideköt bennünket a hűség
Nem ringat el anyaként a hűs ég
Kacér a szél, mégsem száll a trilla
Nyitva ajtó, nyitva a kalitka
Kopott koldus száján halk az ének
Mi maradunk, nem repülünk délnek
------------------------------------
Mi maradunk, nem repülünk délnek
Kopott koldus száján halk az ének
Nyitva ajtó, nyitva a kalitka
Kacér a szél, mégsem száll a trilla
Nem ringat el anyaként a hűs ég
Bár ideköt bennünket a hűség
Had repítsen ég felé a szárnyam,
Csiripeljél szürke verébtársam

A föld remeg

  • Kategória: Versek

A FÖLD REMEG!

Megkövesedett vakvágányra visz a sín,
Ahol retúrjeggyel a semmibe érkezőn,
Végtelenbe fordul a halandóság betűje.
Nem a föld remeg, csak fájdalmában sír
Megkötött kezekkel, szabadságra várva
Könnyezőn az élet, keblében sóhaj ül.
Mosolyognak rajta, enyves kezű rémek
Lopták el vágyait, irigység, gyűlölet-bűn
Árad szemfüles fejekből, parázs szemek
Szórják a villámcsapást. Ózon terjeng
Szerte-szét, tapintható a kínzó fájdalom
Földcsuszamlásaiban a néma hallgatás.
Darazsak döngicsélnek, ecetes, savanyú
Cefre fölött megszáradt lőrébe ragadva.
Nem túl messzire szaladva, légy fuldokol
Benne, a röpképtelen lárvák álma, repülni
Messze. Nem a föld remeg, csak az ég
Mereszti körmeit, széllel küzd a viharfelleg,
Végső rohamára készül jeges marokkal.
Halhatatlanságot szülve a lassú elmúlás,
Lassan, de biztosan kileheli a lelkének
Utolsó grammjait, reinkarnációra vágyva
Merül, az örök feledés mély habjai alá.
Már lépni sem bírok, reszkető lábam
Imbolyog, botot dob sarokba a tegnap
Még felhőtlen mosoly. Most meg árván
Fejti meg tétován az elme, napsugár kelti
Fel szeretve elhaló testemet reszketeg.
Hiába nem hiszem, hiába nem hiszed,
Kerekesszékbe kényszerülten; - A föld remeg!

A semmi ágán

  • Kategória: Versek

A SEMMI ÁGÁN

Hajnali órákban tör előre,
Test felett a fájdalom.
Megsebezve fekszik ágyán,
Úgy tűnik, tán tetszhalott.
Elpihen a semmi ágán,
Csüngve lóg a semmibe.
Felsikolt a néma száján,
Eldalol egy szólamot.
Valami belül hullott eső
Mossa el az árral érkezőn,
Benne hullámai partig érnek.
Felhőt sem látni az égen,
Csak kósza árny vetül,
Fáradt fák lombja közé bújva.
Levelek susognak ezüstösen,
Hársak és rezgő nyárfák
Rezegnek, az ásító szél alatt.
Bundája melegét félti az ordas,
Hajnaltájt hűvös pír dereng,
Míg az író az íróasztalánál,
Gyertya fénye mellett elmereng.
Holnapot ír a jelen tintafoltja,
Tegnapi gondolatait sepri
Szőnyeg alá a hamis látszat.
Belőlem is csak egy van,
Pedig sorozatot gyártott az ég,
Gondolván, pár tucat belőled
Még jól jöhet, de épp elég.
Ha mégis tán csalódni látnál,
Tudhatod, csupáncsak álcám,
Hisz a lelkem mélye most is,
Elpihen a semmi ágán...
Csüngve lóg a semmibe.

Dante álma

  • Kategória: Versek

Dante álma


Pipacspír gyolcsruhában,
vérző láng vörös színében
látta meg (önmagát szántan)
szép hölgyét szállni az égen.

Ha álmában eljött, mindig
angyalok szárnyán szállt lelke,
de vétlent csak Ámor int így
örökös kínokba verve:

szívéből (jaj) lakmározva,
míg álmából fel nem ébred,
de új nap az új kínt hozza,
így vajúdik az Új élet.

Itt is van pokol a földön,
már megvalósult az régen,
a test a léleknek börtön,
s oly távol az ígért éden,

ahol őt, egy felhőn ülve
csillagok fényében várja
az erénytől megszépülve
a földinek égi párja.

Az egy igaz útra így lelt,
a tiszta folyót követve,
s az úton sohasem színlelt,
azt, okos szóval kövezte,

hogy az értelem vitája
mind győzzön a hitványságon,
és a vad vadonnak tája
hitványnak ne legyen álom.

Temetés napsütésben

  • Kategória: Versek

Temetés napsütésben

a vég és az iszonyat
mindig takarásban.
a fájdalmak és a félelmek
közé szorult lélek hiába
könyörög hozzá – nem szól,
néma.
igazán senkise érti
ez az idő (társa a szélnek)
dühödten süvölt a kéményeken
„ördög muzsika”;
- mondják a vének-
a zsalugáterek csapódó hangjaira
megrettennek az állatok is
csend –
vibrál a fény a páradús levegőben.
különös látvány,
mint egy halottas menet
a ragyogó napsütésben.

Herceg a várfalon

  • Kategória: Versek

Herceg a várfalon

A szél teljesen elragad,
arcod szellő, illanó
illat rajta a mosolyod,
teríts meg az alkonynak
maradék erődből,
madarak szállnak fel
az erődből, mozdulatlan
a rejtelem, valaki
éjszakát hoz a fényben,
hogy megkereshesd benne
ragyogó kincsedet.

Rések

  • Kategória: Versek

Rések

Az ablak mögött
dohányzik az álom,
tetovált szentek
szállnak le közénk,
ártatlanul
tanítva a
bocsánatot.

Kitaposva
a szívekből a kínt,
azok nem fájnak
többé, rázom kezed
ismeretlenül,
ugyanazt a
feloldozást
dédelgetjük
legbelül.

Színvallás

  • Kategória: Versek

SZÍNVALLÁS


A virágok mindig szint vallanak,
és szétszóródnak majd a magok.
Száruk száraz lesz és hallgatag,
föléjük nőnek a holnapra gazok.

A jelenben kódolva a nagy titok,
semmit soha nem látni szemmel,
a meddig meghaladja az addigot,
ha érezni még a harmatos reggelt

Henye pillanat csak magában mulat,
lopott kis öröme is csak kolonca,
kutya - hűséggel éjjele holdat ugat,
bátorsága belső fecsegés, smonca.

Majd kilábal önmagából a Mégis,
hiába vertek kezére annyiszor.
Felajánlja könnyeit az ég is,
csak a nap arcán ne lenne vigyor.

(Első közlés)

Újratemetés

  • Kategória: Versek

ÚJRATEREMTÉS

névtelen napok. múlt idő lesz minden,
amit kimondasz. késélen billegnek a
békés bolygók, nem vágják meg magukat.
a halál is csak egyfajta haza, de ott nem
árulnak újságot. legjobban a nagyvilág
hiányzik, aminek józan tanúja vagy. még
van időd az újrateremtéshez. kezdj hát
hozzá, uram. felajánlom lengőbordám,
faragd ki belőle az eszményi embert, aki
meglátja, amint repedt egeden bárányok
legelnek, aki nem fél szeretni az életet,
szelíden hozzáadódik a remekmű tájhoz,
ölében felmelegíti a vacogó távolságot,
meghallja, hogyan hull belénk a rólunk
álmodó fény, de tudja, csak egy csepp
pára vagyunk homlokod magaslatán.
akivel beszédes hallgatásunkat egyszerre
nyeli el a délután akusztikus szellőhangárja,
s amikor a Tó felszíne megérinti a mélység
olajzöldjét, horgonyként merül alá megtartani
hajónkat, hogy árnyékát se sodorhassák el
a riadt hullámok.

Te vagy

  • Kategória: Versek

TE VAGY


te vagy a témám
a tabu

te vagy a részem
a hamu

igazi arany
porom

kínzó keserű
koromként

fojtogat folyton
a fájdalom