Drótszonettek

  • Kategória: Versek

DRÓTSZONETTEK


29 (Elmosódott önarckép)

Egy barátomnak van egy látóembere,
aki a név és születési dátum
ismeretében a fejekbe lát bele.
Az egyik gyáva, a másik világunt.

Nem is csoda, hogy megörült nekem,
mert az én fejembe nem vezetett út.
Ez lett az én magányossági ünnepem,
betartja a közbevetett szót,

nem engedi azt, hogy lelepleződjem,
titkot csinál belőlem.
Dumával térek ki minden kiváncsiság elől.

Nem hallgatok, de nem fogok beszélni,
a vicceim sokan nem értik.
Míg az ostromlók védfala bedől.


32 (Ördögpiknik)

Csak mozdul és már kincset lop a nagy,
csak moccan és már rajtcsípik a kis
embert, bármit tesz, az cikis,
rosszul parkolt, adócsaló, avagy

jegy nélkül villamosra szállt föl,
egyszer tán számlát se adott,
a rendőr elött most pirul, dadog,
biztonságos világa rádől.

A fogdán elsírja magát, mindent bevall:
adójából kihagyott pár számot tavaly.
S a szomszéd kertből gyümölcsöt lopott.

A felelősség köztünk kódorog,
nincsen vihar, az ég mégis dörög.
Piknikezni járnak közénk az ördögök.

 

33 (Ki fél velem, ki ellenem?)

Álmomban nyelvemre bogáncs tapadt,
s nem tudtam lesöpörni róla.
Téptem már, a torkomból kiszakadt
egy hosszú ág. Kinek félni módja

van, az jobb ha fél, adóját lerója.
Sosem kötelező a félelem.
Mindenkinek van féltenivalója,
s akkor jobb, ha fél velem,

és egyben mégis ellenem.
A félelem sodor vad ágakat
a felszínre az álommélyi csendből,

a legtöbbnek nincs is neve, csak rád tapad:
hiány, remény, betegség és hamis tudat.
Ha letagadod, minden eldőlt.

 

35 (A közöny ellen)

A közöny ellen, mi körülvesz,
mit kellett volna tenni, és
mi meg-nem-tétele kevés?
A lehetetlennel nem küzdhetsz.

A valóság közé kiküldesz.
Ha érte mindent elhagyok,
egy ismeretlen arc ragyog,
a pillantása ferde tűz lesz.

Ugye te legalább megértesz,
a léted fény, ami elém tesz
egy árnyékot, és az is én vagyok:

lapos dolog, kis semmi-tüntetés.
Észak és dél közt meglazul a férc,
lyukas helyek a lélekpólusok.

Út

  • Kategória: Versek

Út

Ne állj meg vándor,
utad télbe fut, fehér
halál az álmod.

Rózsa

  • Kategória: Versek

Rózsa

Ártatlan, fehér
rózsa, alvó szíveken
sötét fájdalom

Cselekvés

  • Kategória: Versek

Cselekvés

Cselekvésre ítélt ember,
ez vagyok, ez ver,
mert ha ülök kicsit csendesen
megindul valami odabent
s felsikolt a lelkiismeret,
hamis szavai valódiak
menjél, csinálj, cselekedj
menni, csak menni,
hatni, alkotni, gyarapítani,
de nem derül fényre semmi,
csak nézem a partról
a nyugalmat, mint hajót a vízen
s nem értem, nem értem,
miért pont engem mozgat valami
csomózott idegrendszeri erőkitörés,
miért nincs a mozgásban valami rés,
miért kevés a sok és miért a miért,
cselekvés, ez jelet vés
cselek ezek s vésnek
a szemem alá vonalakat,
mélyeket,
de nyomokat nem utánam,
mert az eső elmos, ez a dolga
ez a természete, bezár a múlt,
kizár a jövő,
cselekvésre ítélt szenvedő
emberi tény
ez ő
eső, eső, eső

Könnyű

  • Kategória: Versek

Könnyű

Könnyű egyedül maradni
Nem kell, hogy lelökjenek,
elég,
ha mindenki elhúzza a kezét.

 

 

2004. február 11.

Hivatott, de nem választott

  • Kategória: Versek

Hivatott, de nem választott

Láttam színről-színre, s nem tudtam, hogy látok,
ettem ízről-ízre – éhem volt az átok.
Megálmodtam, aztán el is felejtettem,
bármi körülöttem, Isten itt van bennem.

Verték hát a szöget a jobbik kezembe,
nem fogok már tollat, nem írok majd este.
A balik kezembe a vasat beverték,
karóra szögeztek, lábamat szögezték…

Aztán haldokoltam rettenetes kínban.
Nem volt nyálam nyelni, rossz ecetet ittam.
Meghaltam, temettek, s harmadnapra testem
más lelkével támadt. Örök halott lettem.

Mechanikus kórus

  • Kategória: Versek

Mechanikus kórus

Ugyanaz a megálló,
5 óra 32 perc -

Perszephoné
fáradt mosollyal
fogadja
a buszról leszálló,
ismerős
halottakat.

Túl nehéz a táska,
ami a vállamon
lóg.

Nem is az enyém.

Rágyújtok. Várom
a következő
buszt, és nézem a Pokol
galambjait, melyek
felcsipegetik
azt, ami

az éjszakából
hátramaradt.

Én, Lucifer

  • Kategória: Versek

Én, Lucifer


1.

Első az angyalok között,
ki örökké nincs, ki
jobban szeret, mint
egyszülött
fiad, nem értem,

én, Lucifer -

2.

Kénkő-csillaggá
lettem! Viharrá, mely
néma, akár a sír,
fekete szivárvánnyá
éjjel,

én, Lucifer!

3.

Bazári mutatvány,
a sivatag
belélegzett pora,
sebláz e világ,
melynek istene vagyok -

én, Lucifer.

Betontorzók

  • Kategória: Versek

Betontorzók

1.

Tengervizet ittam. Sokat,
nagyon sokat.
A pultos a megváltásról
kezdett beszélni, miközben
a pénzt számolta. Egy nap
vagy egy élet, mindegy,
mondta. Bólintottam.
Ittam.

2.

Keserű volt az ég. Ennek
a világnak nem lenne
szabad léteznie, súgta
mellettem valaki.
A letört fejű betonangyalok
imára kulcsolták kezeiket.
Még vártunk valakire.
Akárkire.

3.

Otthon ő várt rám. Nem szólt
semmit. A konyhában
ültünk. Valaki,
egy hatalmas, öreg férfi
az ablakon át nézett minket.
Ujjai közt a Nap parázslott.
Eldobta, majd újat
gyújtott.

Anyám

  • Kategória: Versek

-Anyám -


kiteregette
de nem a friss ruhákat
csak a gondjait


*


meghajlott fűszál
hegyén egy harmatcseppel
játszik az idő


*


Van, ki kacatot
Van, ki értéket őriz
Én csak az Embert.