Lankadt Madarak (a Fénytörések ciklusból) Kapui Ágotának

  • Kategória: Versek

Lankadt madarak

Fénytőr az ihlet, kicsorbult hegye
mély sebet üt a pillanaton-
s az asztalom holdporral lesz tele.
Messze futó, őzsuta nappalok.
Lábamhoz gyűlnek gyűrt-szelíden
az éjjel átírt, dermedt mondatok.
Két sort még sorba fűz az akarat –
én nem tudok most írni rólad.
E verscsírák itt lankadt madarak.

Apák hazatérése a sehonnanból

  • Kategória: Versek

APÁK HAZATÉRÉSE A SEHONNANBÓL

"Gázcsőben sült csontokat,
S gilisztát ettem megint.
Ünnepkor csalánleves"
Rembeczkiné Kovács Aranka: Otthon advent van

 

a szabadság mint giliszta járja orrom át
nehéz lenne az idegen föld
a honvágy hazavár és eltölt
otthonuk lágerében éhező lakosát

jajgatni hallgatom egyedül a pék
jóllakni gödölyére való kenyér
sült illat lakomával felér
ólommal töltött test s egy lapát mész

az álom hazagondol gondok hasában gyerek
ledőlt a ház vagy kidőlt kapura ismerek
pihennek rajtam mínuszok megyek szabadságra

a hó elfútta az utat hazába nem visz többé
reménykedem korgó gyomor biztatna öröké
arcomat fűti a szakáll a térkép fakult ábra

Haszontalan

  • Kategória: Versek

HASZONTALAN

Egy petákot sem hoz, hiába írod.
Inkább fújj meg, ha mást nem, egy sípot!
Aki olvas, és talán meg is érti,
a miértet még csak meg sem kérdi.

A harminchatfokos lázadat bírod,
szél gyötör, s véled, mekkora a kínod.
Szárnyas lelkedet a sajnálat sérti,
figyelj, mert az út nem menettérti!

Hiába a sikerszint és az igényzóna,
haszontalan itt minden kromoszóma,
ha a genetika rossz helyre kódol.

Az etika sem józanit, mint a jó bor.
A sunyi esélyeknek nincsen szaga.
Ilyen az álmodozás lélektana.

Trailer

  • Kategória: Versek

TRAILER

Jó történetnek vélni az egészet,
de alig pár villanás, máris vége.
Nem látszik a fű zöldje ,az ég kéke,
s a kezdetben már ott van az enyészet.

Soha nem laktat jól, nem lesz emésztet.
Fontosnak látszik, mint a rendező széke,
pedig a bevétel a lényeg, hogy elég.
ha dopamint vált ki villanó részlet.

A sültgalamb elrepült, a hős árva,
egy szakadt ajtó nyikorog kitárva.
Ígéretes semmibe csalogat a holnap.

A lesz már nincs tovább, ennyi a dráma,
a be-és a kilépőjegy is drága,
sehol egy spoiler, hallgat a honlap.

 

Csípős üzenetek

  • Kategória: Versek

Csípős üzenetek

Egy online netszatírra

Most kérkedik, hogy térdéig sem érek,
ki nemrég buzgón nyalta volna talpam,
s a neten trendi cuppogó talajban
csúszott-mászott, mint irodalmi féreg.

Hogy eltapossam, nem vitt rá a lélek,
bár (nem tagadom) volt, mikor akartam,
ha ágyékát egy laptoppal takartan
kínálgatta a kékharisnya népnek,

vagy ihletért a hold képébe révedt,
s a kamunickációs zűrzavarban
tangákig csordult szájából az ének.

Iszom söröm, s találgatom magamban,
szerelmes verset ma még hányan írnak
e mindörökké online netszatírnak.


Ugyan, nagyúr

Ugyan, nagyúr, az Ön bocsánatát
kérnem minek, hisz százszor többre vitte:
csak Önt emelte halhatatlan szintre
a fa körül kelt varjúkárogás,

hőssé avanzsált, mártírpózba állt,
s magát költőknél költőbbnek tekintve
mutathatja, hogy nem hajlik gerince,
és hány érdemrend még, ami dukál.

Itt lázítottak mások is, nagyúr!
S az irodalom kivetette őket,
és elvesztették egzisztenciájuk,

és legtöbbjük a kerekek alá hullt,
vagy túszaivá lettek az időnek.
Hol zsarnokság van változatlanul,

ott azt szolgálja már Ön is, nagyúr.


Hitel

A lázadást a bankománok ellen
egy gyermek kezdte, csak egyetlenegy.
S bár nem tett kárt a nagy portálüvegben
a kis kavics, mit dobott, egyre megy.

Hisz nagyobb bajt is okozhatott volna!
Az „emberiség” kivetette őt,
s a nevelési elvet megfontolva,
egy sorozatot rögtön belelőtt.

Majd médiahírt konstruáltak róla.
A diktátor úr (szerény, tiszta jellem)
a gyászoló családot felkarolta,

kaptak hitelt, járhattak templomokba
(az Úr kegyelme mindig véghetetlen),
és törleszthették hosszú részletekben,

hogy lázadtak a bankománok ellen.

Odaátra

  • Kategória: Versek

Odaátra

(Kapui Ágotának)

A semminek súlya van
csak a lélek súlytalan
mennyi talány mennyi jel
érzem valaki figyel
a szél körbefut s lehagy
az is lehet hogy te vagy
gyászbársony égen lebeg
ami többé nem lehet
csöndben magadra veszed
nem fogtam jól a kezed
ha keresnél itt vagyok
már csak emléked ragyog
megosztani sincs kivel
mennyi titok mennyi jel
mindenségben áradó
fölösleges már a szó
szíven szúr a végtelen
(hány év marad még nekem ?)
keresném a lényeget
ránk feszülő fényeket
ritmuszavar ez a nyár
hisz ellopta a halál
testtelen te már tudod
hol leszek ha átjutok
miként illeszkedjenek
kettőnk köré a jelek
mögötted lépésnyivel
mennyi ábránd mennyi jel
hazudni már nem lehet
se Istennek se neked.

Ágota

  • Kategória: Versek

Ágota
(Weöres Sándor nyomán)

Ágota, Ágota táncol körben az angyalok ülnek,
fák susogásai halkan múltbeli dalba vegyülnek.
Ágota, Ágota épít fényteli csillagos égen
távoli szél szava szisszen : háza ma misztikus éden.
Ágota, Ágota játszik, bújik a szívdobogásban,
hitben, a vérben, erekben, könnyben, az elszakadásban.
Ágota, Ágota repked, lassan enyészik az ének,
Úgy hiszem, int odaátról, ünnepi díszben a lélek.

Ágota, Ágota, jobb így? Messzire csalt el a végzet
kincseid isteni szikrák, végre talán te is érzed.

Aggok napjai

  • Kategória: Versek

Aggok napjai

Csak mint
szövőnő keze alatt
a minta,
alakulnak napjaink
lassan, pontosan -
telnek néha úgy is,
hogy csak egy bárányfelhő
formaváltozását
figyeljük –

esténként mint jegyesek
egy fapadon
hosszan nézzük
egymás fogyó árnyékát.

Mindennapi

  • Kategória: Versek

MINDENNAPI


A mát sem ússzuk meg, már dörög az ég.
Nem hosszú eső, csak félő, jön a jég,
aztán oda a gyümölcs, a vetemény,
hiába a munka, az idő, meg remény.

Hitelt, nem hitet takar a takarék.
A görcsőből mindig marad pár marék,
döfködnek az éj sötétje tetején,
egyértelműen, fájón és feketén.

Ezt letakarod ,azt majd letagadod,
aztán legyintesz, és unottad hagyod,
a szomszédnak egészen másról beszélsz.

Kezed remegésében, a szemedben,
az agyadban, amely új napra rebben,
már benne a félsz. És érzed, egyre félsz.

Hitel

  • Kategória: Versek

Hitel

 

 

A lázadást a bankománok ellen
egy gyermek kezdte, csak egyetlenegy.
S bár nem tett kárt a nagy portálüvegben
a kis kavics, mit dobott, egyre megy.

 

Hisz nagyobb bajt is okozhatott volna!
Az „emberiség” kivetette őt,
s a nevelési elvet megfontolva,
egy sorozatot rögtön belelőtt.

 

Majd médiahírt konstruáltak róla.
A diktátor úr (szerény, tiszta jellem)
a gyászoló családot felkarolta,

 

kaptak hitelt, járhattak templomokba
(az Úr kegyelme mindig véghetetlen),
és törleszthették hosszú részletekben,

 

hogy lázadtak a bankománok ellen.