Kék-zöld foltok

  • Kategória: Versek

Kék-zöld foltok


Péntek és szombat új határán
kifújva látom, hogy nem vegyül
a mély levegő, amit hat árán
vettem, hogy ne fázzunk egyedül.

Villamos késik, a Hold siet,
a száraz most édes vagy szomorú,
hány éve éreztem pont ilyet,
a hang és a mozdulat komolyul,

de a várj csak
és a bárcsak
kék-zöld foltokat oszt
egymásnak.

Péntek és szombat új határán
kibújva látom, hogy egyedül
képzelgő szívem jégpályán,
kövekkel hasában menekül,

míg a várj csak
és a bárcsak
kék-zöld foltokat oszt
egymásnak.

Vác, 2016.

Vetődés

  • Kategória: Versek

Vetődés

 

Szúrd át,
tépd ki,
hadd fájjon!

Dobd fel,
üsd meg,
hadd szálljon!

Hová vetődtél, édes angyalom,
ilyen erős szélben?

Kapd el,
tűzd ki,
hadd várjon!

Vedd le,
fújj rá,
hadd váljon!

Hová vetődtél, édes angyalom,
ilyen erős szélben?

Hozzám szegődtél, szívem és dalom
már nincs veszélyben.

 

Vác, 2010.

Jóra fogadni

  • Kategória: Versek

Jóra fogadni

Törülközővel a vállán,
bólogat tolvaj félelem;
ül idegen pályán,
jóra fogadni képtelen.

Háromszázhatvan fokban
villogtat deltás sérelem;
hunyoríthatsz te jobban,
hiába mind, elégtelen.

Sípszóra vár egy süket vén szív,
kívül mohás kő, belül frottír

törülközővel a vállán,
bólogat tolvaj félelem;
ül idegen pályán,
jóra fogadni.

 

Vác-Nógrád, 2017.

Kázmér End

  • Kategória: Versek

Bardócz L. Csaba: Kázmér End

Kázmér End

Volt egyszer egy szúnyog,
úgy hívták, hogy Jacques,
azt hitte a szemhéjamról,
hogy egy hálózsák.

Alábújt a pofátlan,
éreztem, hogy ásít,
ó, de könnyen kidobtam,
pislogva egy óriásit.

Volt egyszer egy bögöly,
úgy becézték Ming,
azt gondolta a bokámról,
hogy a Burger King.

Beléharapott és alig
fogta vissza magát,
ám kezem váratlan érte,
ott is hagyta minden fogát.

Élt egyszer egy darázs,
családneve ló,
bejelölt a fészbukon,
hát nem ennivaló?

Visszajelöljem, vagy mégse?
-rágott vad dilemma -
s közben rám írt egy kis dongó,
kinek neve Emma.

Emma régi ismerős,
Kolozsvárt lakik,
bátyám szerelmes volt belé,
igaz, nem fülig, csak nyakig.


Élt egyszer egy tücsök,
Kázmér, bohém prímás,
betévedt a szobámba,
azt gondolván tisztás.

Megittunk pár Bada-
csonyi szürkebarát,
s eljátsztuk az árva szívek
zárvatermő dalát.

Nógrád, 2013.

 

 

Illetékes varázs

  • Kategória: Versek

Bardócz L. Csaba: Illetékes Varázs

 

 

Illetékes varázs (Pizzás vers)

A minap betértem egy pizzériába;
leültem s szóltam: Pincér! Hiába,
nem jött.

Így átmentem a szomszéd kávéházba,
hogy a fekete hozzon kábé lázba
tüstént.

Kiléptem a macskaköves térre,
egy kő felnyávogott az ő vesztére,
no Vau!

Elfutottam a buszállomásra,
itt az idő, a bú szálljon másra
immár.

Majd kinéztem a titkos bolhapiacra,
ott árult a kedves Olga mihaszna
legyet.

Egy sem érdekelt, a légy pláne nem,
hogy elhúzzon, így könnyű volt rávennem
lábam.

Egy csendet őrző vadgesztenye ligetben
kötöttem ki meg, és meg se fizettem
érte.

Felhők néztek s én átláttam rajtuk,
hirtelen nőtt hátukra egy nagy lyuk,
bizony.

Taxit fogtam, irány a Liszt Ferihegy,
a sofőr -azt hittem, hogy neki megy –
csak sírt.
Fel- le- megszálltam egy ötcsillagosban,
írtam haza „Édes Öcsi, Lagosban
tengek”.

Most itt ülök az óceánnak szélén,
ennél jobban nem is lehet békén
hagyni.

Úszni nem, de álmodozni jól megy,
szembe vizes Hold, papírra tollhegy
gurul.

Öt csillagból millió lett, ékes,
szívem mától újra illetékes
varázs.

Vác-Nógrád, 2017.

Hazafelé

  • Kategória: Versek

Hazafelé

A hajnal, mint a vegyszer, kiömlik a kőre,
négykézlábra estem, a járda nem ereszt,
csak a szív maródik fel időről időre,
s a Király–Izabella ferde vaskereszt.
Benézhetnénk még egy szórakozóhelyre,
a holnap most nincs itt, miénk a pillanat,
felégett a múltam, még mindig hull a pernye,
és a gangról is újévi macskák hullanak.
Minden évben úgy van, hogy jövőre nem lesz –
szürkül az ég, egy madár felkiált.
Néhány tiszta rongyot szoríts a szívemhez,
hogy ne tudjak többé nem vigyázni rád.

 

https://soundcloud.com/ragozok/hazafele-kolto-simon-adri

 

Horizontvadászat

  • Kategória: Versek

Horizontvadászat
(Baka István Körvadászata nyomán)

Mint halszáj, összezárul
a horizont, a távlat,
égtájak célkeresztjén
átlábol mind a várt vad,
a nem várt is elindul
remény vándorrajával,
szétlőtt falat hagy hátra,
romnyomot visz magával.

Csak fűszálakból épít,
csak levelekből házat,
különben semmi dolga,
nyugodtan ázhat-fázhat,
a fogadó már megtelt,
s akad ezernyi más ok,
láthatárvédő úton
a horizontvadászok.

 

https://soundcloud.com/t-th-s-ndor-p-ter/toth-sandor-peter-horizontvadaszat-miklya-zsolt-verse

Mag

  • Kategória: Versek

Mag

„Én már itthon maradtam”*,
kimentek százak, ezrek.
Százezer éve őrzök
falatnyi földgerezdet.

Száradó rög e paplan,
locsolják nyálak, gennyek.
Meleg nyár van, lúdbőrzök,
hideg télben melegszek.

Celláimat belaktam,
ahogy a fát a tetvek.
Lábaim tüske-körmök,
Holnapra megerednek.

 

*Buda Ferenc: Mondd, ugye soha című verséből

 

https://soundcloud.com/t-th-s-ndor-p-ter/toth-sandor-peter-mag-kovacs-arpad-verse