Amíg a szélcsend

Velem talán, vagy mással is?
A közelítés is hamis.

Ketyeg bennem a szerkezet,
hát feladom az elveket.

Énem spárgája már szakad,
hogy találhatnék társakat?

Megérzitek-e, emberek,
ahogy szenvedve szenvedek?

Nem vagyok szirt, csak törpefa,
tömegem szinte pár deka.

Eső ledönt, szétfúj a szél,
a fejem felett átbeszél.

De még vagyok. Ez valami.
Még fogtok rólam hallani.

Egy-két versem majd útra kel,
egy-két embert majd érdekel.

S nevem felkapja az a szél,
amely felettem átbeszél.

Leszek ünnepelt és kegyelt.
Amíg a szélcsend el nem ejt.

Utoljára frissítve:2017. január 10., kedd 21:11
Hámori István Péter

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Hámori István Péter

Tovább a kategóriában: « Az emlékmenet Apu, te »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned