- Írta: Köves József
- Kategória: Versek
- Megjelent: 712 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
A tapadó kötőjelek
Mi kötött hozzá, nem tudom.
Tán a világmindenség egy pontján,
megkövesedett csigaház-börtön
éjszaka-mélyén
találkoztunk egyszer
még az idő, a földi-idő-kezdet
előtt, a teremtés kezdetén
de azt tudom, hogy szeretet-szeméből
valami olyan jóság sugárzott
ami nyár-mosolyt hozott
a fájdalom-terhes világra.
Az is szívemhez szólt,
mikor még kócos-komenista
költő ölelte nagymamát,
mert csak a szeretet,
a mindent-legyőző szeretet
csengett ki, mint zsebóra-harangból
a fényes tiktakolás.
Nincs többé s mindig van
mint az örökkön-haladó idő.
Elment. Fáj. De végül is
itt maradt szívemben, lelkemben
s marad veletek is halálom után.
2015.december 3.
(Megjelent a lapunk. megminden.hu oldalamon)
Köves József
1938-ban születtem Budapesten. Közgazdasági technikumot végeztem, majd 961-1962 között a MÚOSZ Újságíró Iskola diákja voltam, később az ELTE BTK könyvtár-magyar szakát végeztem el.
Közben dolgoztam az az ercsi cukorgyárban, a Pest-Budai Üzemi Vendéglátónál. 1959 óta a könyvszakmában vagyok, mai is, nyugdíjasként (ÁKV, Művelt Nép, MKKE). 1985-1999 között a Rádióban dolgoztam, 1990-ben a 7Lapnál voltam újságíró és szerkesztő. 1992 óta a K.u.K. Könyvkiadó vezetője vagyok. Mintegy 15 könyvem jelent meg (viccgyűjteményeimen kívül), talán ismertebbek A közös kutya c. ifjűsági regényem, a a Bambi, fecske, szocreál című szubjektív szótáram, a Ki hallgat meg egy villamost című egy-három perces novelláim gyűjteménye. Verseim Lájkolom a magyar nyelvet címmel jelentek meg. Mesejátékomat most a József Attila Színház játssza.