SZÉLBE SZÓRT SZAVAK

Szórj egy marék port a szélbe!
Ennyi legyen a rám-emlékezés,
Hogy ne feledd, mint tett örömtelen
Szaharává a l'art pour l'art létezés.

Mivel nem tudom magam megnevezni
Meddő és üres minden igyekezet,
hogy letöröljem az Idő faláról
- önkezemmel - arcom s nevemet.

Kiégett Édenben bolyongó fantomok
között a legmagányosabb én vagyok.
Szívemen szétterül világok pora

Homlokomon a jel: örökös napfogyatkozás
Számon a szó kihűlt parázs-varázs
Élek, mint sziklán a zuzmó, vagy moha...

... és meghalok úgy, ahogy ember még soha

Utoljára frissítve:2018. november 21., szerda 12:44
Baráth András

Baráth András bajai költő / 1942- / kifejezetten a jobbak közül való. Versei tartalmasak, érthetőek, ugyanakkor tele vannak költőiséggel. A humorral remekül bánik, szonettjei végét legtöbbször csattanó jellemzi. Kiváló mestere a szavaknak. Ezek a szavak nekünk szólnak, de szélbe szórt szavak is. Ezt a szélbeszórást addig folytatja, amíg az ébredés meg nem öli; ha pedig ez bekövetkezik, akkor meghal úgy, ahogy ember még soha.
Nyomtatott önálló verseskötete a MERT NÉHA MÉG címet viseli, e-könyvként megjelent verseskönyvének címe : MIELŐTT AZ ÉBREDÉS MEGÖL. Antológiákban is többször megjelent.

Tovább a kategóriában: « Őszi vásár Ultima ratio »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned