ÖNÉLETRAJZ GYANÁNT

Úgy kezdtem el, mint bárki más
Csecsemő voltam, pelenkás
Sírtam, bömböltem – hasztalan
Anyám nem mondta: „Kis fiam!”

Hát nőttem magamnak: durva gyom
Komisz lettem (bár nem nagyon)
Csalán voltam csalán között
Szívembe harag költözött

Szúrtam és csíptem szüntelen
Nem is szeretett senki sem
Örvény forgatott, szél sodort

Keringtem, táncoltam sután
– szédült bohóc – rúgtam a port
s most nem tudom, mi lesz velem,

ötvenkilenc farsang után?

Utoljára frissítve:2018. november 21., szerda 12:43
Baráth András

Baráth András bajai költő / 1942- / kifejezetten a jobbak közül való. Versei tartalmasak, érthetőek, ugyanakkor tele vannak költőiséggel. A humorral remekül bánik, szonettjei végét legtöbbször csattanó jellemzi. Kiváló mestere a szavaknak. Ezek a szavak nekünk szólnak, de szélbe szórt szavak is. Ezt a szélbeszórást addig folytatja, amíg az ébredés meg nem öli; ha pedig ez bekövetkezik, akkor meghal úgy, ahogy ember még soha.
Nyomtatott önálló verseskötete a MERT NÉHA MÉG címet viseli, e-könyvként megjelent verseskönyvének címe : MIELŐTT AZ ÉBREDÉS MEGÖL. Antológiákban is többször megjelent.

Tovább a kategóriában: « Mert néha még Őszi vásár »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned