…ENYÉM…TIÉD?

amit nem adsz oda, úgyis elveszíted
e kanyargós úton tiéd csak a semmi
s te a Semmié vagy, nem tudod feledni
hiába ügyeskedsz, mint a bekerített

vad, ki résre számít kopók és seregnyi
hajtó közt űzve már hiába nyüszíted
Irgalom! Fogadj be! – elbocsát az élet,
mint egy rossz cselédet, s a béred ím ennyi

kopott emlék-fillér, vágy hervadt virága
jeges holdsugárban bujdokolhatsz fázva
elveszett Édened nem találod többé:

anyánk óvó keze szertefoszlik köddé
köddé lett arcán most bánatom látom
mert az én árvaságom
            mindenki árvasága

…és minden halál az én halálom

Utoljára frissítve:2018. november 21., szerda 12:42
Baráth András

Baráth András bajai költő / 1942- / kifejezetten a jobbak közül való. Versei tartalmasak, érthetőek, ugyanakkor tele vannak költőiséggel. A humorral remekül bánik, szonettjei végét legtöbbször csattanó jellemzi. Kiváló mestere a szavaknak. Ezek a szavak nekünk szólnak, de szélbe szórt szavak is. Ezt a szélbeszórást addig folytatja, amíg az ébredés meg nem öli; ha pedig ez bekövetkezik, akkor meghal úgy, ahogy ember még soha.
Nyomtatott önálló verseskötete a MERT NÉHA MÉG címet viseli, e-könyvként megjelent verseskönyvének címe : MIELŐTT AZ ÉBREDÉS MEGÖL. Antológiákban is többször megjelent.

Tovább a kategóriában: « C' EST RIDICULE Mert néha még »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned