Az önmeghatározás pokla

 
Nekünk kultúránk van. És művészetünk.
Nekünk vallásunk van. Mert kell.
Kellenek nekünk, mert üres a kezünk;
nevelve ember az ember.

Mi kulturáltan gyűlölünk másokat.
Mi művészi szinten ölünk.
És éberen óvjuk a határokat;
ne legyen másokhoz közünk.

Szétesne mindez, ha azt kapnánk hírül,
hogy semmi más ez, csak kórság;
s az önmeghatározás poklán kívül
a szükséglet a valóság.

Hisz az állatok sem tudnak magukról,
egy állatnak nem kell isten-
mi meg magunkat kutatjuk magunkból
egy nyálmintában, hajtincsben.

Nekünk kultúránk van. És művészetünk.
Nekünk vallásunk van. Mert kell.
Ha szarban is turkál olykor a kezünk,
ennyitől ember az ember.

Utoljára frissítve:2016. november 30., szerda 11:13
Sitku Róbert

1980-ban születtem. Tizenegy éves koromtól írok. Sokáig csak írtam, mert jött, mert kellett, mert nem volt más választásom. Majd publikáltak is az AKIOSZ Kristály című kiadványában, okleveleket és díjakat kaptam ott. Kiadtam egy kötetet 2014-ben, A hallgatás tornyai címmel. Az írás önfeltárás és öneltemetés, kiáradás és elvonulás, lényegre tapintás és összezavarodás, előrelátás és hazugság. Az egyetlen lehetőség arra, amire nincs semmilyen lehetőségünk.  Legalábbis nekem.

Legfrissebbek a szerzőtől: Sitku Róbert

Tovább a kategóriában: « Terek Vasárnapi Menü »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned