Rozsdás kulcs

 

Kalákában épült fel az ország
Féltéglánként lopjuk szerteszét
Nagy bölcseink régesrég megmondták
Nem hat ránk az olcsó szentbeszéd
Friss kenyered felgyújtott kukán van
Éhenpusztulásunk vízió
Kézben olvadó jövő a szádban
Hej de nagyon élni volna jó

Szétszórt lapok szeneskályhák mellett
Fotelból pislog a harci tűz
Láncos kutyánk tegnap már megellett
Kövér szolgád rossz cikket betűz
Kiürült egy jól belakott otthon
Dadogásod indulót cifráz
Mindenképpen helytállunk a fronton
Saját bűzünk lesz a harci gáz

Gazdaságos jelen egy dobozban
Bankjegyekkel tapétázott ég
Víg körúton ezer remény robban
Részeg koldus mondja hogy elég
Mámorító kafetériába
Fejest ugrik fennkölt ösztönöd
Egy juhásznak földig ér a lába
Szamár ítél gazdája fölött

Elszéled a leghasznosabb jószág
Piros fehér zöld a lábnyoma
Kátyúkban a sáros rögvalóság
Megvénült egy fáradt óhaza
Lapos tóban tocsognak az álmok
Kék folyóban úszik el a lét
Óceánig gyalogló zarándok
Rozsdás kulcsot hajít le eléd

 

Utoljára frissítve:2016. december 05., hétfő 11:58
Székely-Máté László


Székely-Máté László

„Székely-Máté László 1969-ben született Győrött. Általános és középiskoláit a városban végezte. Először kitanulta a villanyszerelő szakmát, majd munka mellett kitűnőre érettségizett. Korán kezdett verseket írni, már általános iskolában kedvtelésének érezte az irodalmat. Sokat olvasott. Egyfajta fordulópontot jelentett életében, amikor tizenhárom éves korában irodalom tanárának megmutatta első kisregényét, amely egy bűnbanda kalandos felszámolásáról szólt. Tanára biztatta, hogy folytassa az írást, ez későbbi életére nézve meghatározó élmény lett.

Másik korai szenvedélye a fényképezés volt, nagybátyja megtanította csínjára-bínjára. Tizenévesként maga hívta elő otthon a fotóit a nyolcvanas években. Mégsem művészi pályára tért, hanem a rendőrségi munka, ezen belül a bűnügyi szakterület felé kacsintgatott. Tudatosan készült a Rendőrtiszti Főiskolára, ahová könnyen felvételt nyert, de előtte másfél év katonai szolgálat várt rá egy légvédelmi rakétaezrednél. A rendszerváltást katonaként élte át, több érdekes élménnyel gazdagodott. Versei ekkor már érettebbek voltak, tükrözték az életmódját.

A Rendőrtiszti Főiskola évei alatt kevesebbet írt, többet tanult, valamint „fegyverszoba felelős” tevékenységéért belügyminiszteri dicséretet kapott. Miután megszerezte a diplomát, Győrben helyezkedett el bűnügyi technikusként. Verseiről ekkor is csak néhányan tudtak, visszahúzódó természete miatt nem akarta nyilvánosságra hozni őket. 1996-ban megnősült, ugyanakkor Gödöllőre költözött. Budapesten folytatta helyszínelői tevékenységét. Feleségét még a főiskolán ismerte meg, házasságukból nem született gyermek. 2002-ben elváltak, ezen időszakban elgondolkodtató lírájú versei láttak napvilágot.

Miután visszatért Győrbe, egy ideig még Budapesten, a Rendőrségen dolgozott, majd a magánszektorban kereste boldogulását. Aktuális munkáiról nem szívesen beszél, magánéletének részleteit sem árulja el. Az utóbbi években több, irodalmat kedvelő és művelő emberrel ismerkedett meg. Minden bizonnyal egy somogyi írónő hatására vált nyitottabbá, publikálni kezdte verseit, amelyek blogjaiban, és különböző közösségi tereken jelentek meg. Rövidebb prózákat is írt, de rendszertelenül, és jóval kisebb mennyiségben. 2015 nyarán megnyert egy irodalmi pályázatot három versével, amely megerősítette abban, hogy a nyilvánosságot vállalnia kell. Ugyanebben az évben jelent meg „Helyszíneken” című novelláskötete. Ez életrajzi ihletésű, és valós eseményeken alapul. Első verseskötete a ”Morzsák tánca” címet kapta. A cím a kötet utolsó versének utolsó sorának az utolsó két szava. A szerzőre jellemző, hogy filozofikus, társadalom- és valláskritikai hangot üt meg, de nem hiányzik az érzékeny szerelmi és romantikus vonal sem költészetéből. Részt vett a József Attila Vers-Dal Fesztiválon, több versét megzenésítették. Fotói jelentek meg illusztrációként irodalmi antológiában, valamint készített egy úgynevezett „hangosvers” gyűjteményt vakok és gyengénlátók számára, amelyben száznál több saját versét olvassa fel.

2016-ban jelent meg „Láthatatlan tükörképek” című kötete, mely már újabb költeményeit tartalmazza, míg a „Morzsák tánca” egyfajta összefoglaló volt életművéből. Utóbbi magába foglalja néhány korai versét. Rendszeresen részt vesz irodalmi pályázatokon, 2016-ban egy novellájával, valamit romantikus témájú verseivel nyert egy-egy fődíjat. Újabb versesköteteinek címe „Árnyéktaposás” (2017), valamint "Zöld eső" (2018). 2017-től többek között a „Fedél Nélkül” folyóiratban jelentek meg versei. A szerző elkötelezett híve a szabad felhasználásnak, műveit bárkinek rendelkezésre bocsátja. Verseiből több tucat megzenésített változat készült.”

Legfrissebbek a szerzőtől: Székely-Máté László

Tovább a kategóriában: « Az utolsó ibolya Álhaza »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned