Ljudmila Ulickaja      

 

Nem szép. No igen, talán a szeme.
Zsidó. És rákos is a Moszkvai
Zsidó Színház botcsinálta dramaturgja.
Nem dicsekszik vele, nem lapul.
Jó szavú, jó szagú, mindenkinek megbocsát.
Isten nélküli kultúrában, szesz nélküli szerelemben
éli napjait, jól megjegyezte: az ikonnak a függöny
mögött, a korbácsnak jól látható helyen kell lennie.
A szégyentelen gazdagság és a megalázó szegénység
jobban zavarja, mint múltja keserű emlékei.
Ma is azok között a házak között, azokon az utcákon
bóklászik, ahol világra jött, ahogy ő mondja:
„ahol apám s anyám világra köpültek”.
Jó szavú, jó szagú, mindenkinek megbocsát.
Sokan szeretik. Sokan szerették.
Megőrzi a voltakat, ápolja a holtakat.
Hajnalonta gyakran mosolyog, olyankor
Ljudmila Ulickaja gyönyörű.

 

 

 

 

 

 
Utoljára frissítve:2016. december 05., hétfő 11:38
Köves István

Költő, drámaíró. Amit tud, azt nem a JATE Bölcsészettudományi Karán, vagy a Színház- és Filmtudományi Főiskolán tanulta, ott csak diplomákat szerzett. Életét (eddig) az irodalom és a könyvek jelentették: néhányan az ELTE Egyetemi Könyvtárának főkönyvtárosaként, a Magvető Kk. lektoraként, a Magyar Ifjúság, illetve az Ifjúsági Magazin irodalmi szerkesztőjeként, a Pécsi Nemzeti Színház, a Magyar Rádió, a Magyar Televízió dramaturgjaként és számtalan irodalmi kör, klub, társaság alapítójaként, antológiák szerkesztőjeként emlékez(het)nek rá.

Megjelent kötetei:

MIDLIFE CRISIS (London, 1967)

VOLTOMIGLAN – VOLTODIGLAN (Bp., 1975)

BLUE BOX + BLACK BOX (Bp., 1986)

BABÉRT BABÉRT (Bp., 1987)

AKKOR IS BOLDOGOK LESZÜNK (Bp., 1991)

EGY/SZEM/TANÚ (Szeged, 2002)

TÖRT/ÉN/ELEM (Szeged, 2004)

KUPLERÁJBAN NINCSEN SZŰZLÁNY (Bp., 2016)

Legfrissebbek a szerzőtől: Köves István

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned