Halál uraság
Ady Endrének

Vad, gőgös góliát-egómat
tapodják gyáva, semmi-alakok,
s óriás, dobbanó lépteim alatt
jobbra, balra dűlnek a tegnapok.

Megfojt a csönd, utca zaja kél,
vágtatva érkezik értem lovagom:
Halál uraság kevélyen feszít,
míg magáévá teszi holnapom.

Megsűrűsödik, s betakar a köd
- homályból izzó, tarka kusza kép -,
hömpölyög és árad valami sötét:
Halál uraság elébem lép.

- Jössz te! Ne várj! Mire is mennél
itt e földi létben ki álmokat űz!…
Halandó nem bír el e fájdalommal,
lelkedből kioltom, mi perzsel, a tűz!

Égj lánggal, új lánggal. Égj az enyémmel!
Legyen tiéd a boldog enyészet,
kudarc, öröm ne érjenek többé.
Szólj egy új dalt, szóld az enyémet!

Halál uraság pattan lovára,
nyergébe ránt, ölel szorosan,
s a szertefoszló köd titkos sűrűjében
patacsattogással, halál-nász fogan.

Utoljára frissítve:2017. február 28., kedd 19:22
Ferenczfi-Faragó Eszter

Előbb formáltam történeteket, mint ahogyan rajzolni tudtam. Igaz, ennek is, annak is megvolt a rendelt ideje. Ma már azonban csak írok – verseket és novellákat. Az írás nekem nagy kaland. Kicsi gyerekként csak néztem, hogy hogyan lesz a betűből szó, s a szóból mondat, a mondatból történet, érzelem, gondolat. Már  5 évesen álmodoztam róla, micsoda nagy lehetőség a „betűvarázs”. 9 évesen aztán megírtam az első versem, azóta pedig  csak Isten tudja, hogy hányadiknál járok… 
Nem lehet abbahagyni, mint ahogyan a levegővételt sem.
Budapesten élek,. Életemben a hitnek, a családnak és az alkotásnak óriási szerepe van; egyik nélkül sem tudnék élni. Az alkotás – meggyőződésem szerint, ahogyan ezt gyönyörű anyanyelvünk is kifejezi -, adottság, kaptuk Istentől, melyet úgy tudunk „meghálálni”, ha helyesen élünk vele.
Két kötetem jelent meg eddig, egy verses, amelynek címe Hajléktalan angyalok (2012.), és egy novellás kötet, Novemberi levelek címmel (2014.). Sok-sok antológiába, lapba is (pl.Napút, Négy az egyben, stb.) kerültek még be verseim, és prózáim, több pályázaton is sikeresen szerepeltem műveimmel. Készítettek velem kamasz koromban riportot a Petőfi Rádióban, szerepeltem TV interjúban, most legutóbb a Civilhang Rádióban lehetett velem egy beszélgetést meghallgatni.
Gitárművész barátnőmmel egy magunk által felépített műsorral járjuk az országot; olyan helyeken lépünk fel, ahol a kényszerű ingerszegény környezetben némi napfényt tudunk az emberek szívébe lopni a versekkel, zenével. Meglepő módon fiatal egyetemisták is nagy szeretettel fogadták legutóbbi fellépésünket Debrecenben, az egyetemen, és ez igen nagy örömmel töltött el; talán nem hal ki a líra, az irodalom szeretete sem – legfeljebb nekünk, akik írunk és egyben elő is adunk, kell megtalálnunk kreatív módon a fiatal generáció felé az utat, és a módot.
Kisfiam iskolájában a költészet napja alkalmából szerveztem irodalmi műsort, ami meggyőzött arról, hogy az irodalom megszerettetését nagyon pici korban kell elkezdeni, mert ekkor még nagyon fogékonyak a gyerekek a szépre, a jóra (is). Éppen ezért első színdarabomat is nekik írtam, amit nagy sikerrel, 2016-ban mutattunk be, mely egy rendhagyó betlehemi történet, A hiú hóemberek címmel. Álmodom újabb és újabb lehetőségekről. Azért vagyok itt is...

Tovább a kategóriában: « Nyári Vihar Úgy jöttem, úgy megyek »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned