TEREK

Mikor a szomorúság
feléd közeledik,
ne fuss el előle.
Kérd meg, hogy 
üljön le melléd.
Nem hiába érkezett,
hát beszélgess vele.
Kérdezd meg tőle,
hogy miért jött;
ne félj
és ne aggódj
miatta.

Mikor a szomorúság
feléd közeledik,
ne fuss el előle.
Máshoz nem jöhetett,
csak hozzád,
neked kell, hogy
elmeséljen valamit.
Jobb, ha meghallgatod,
mintha menekülnél.
Nem üldöz téged,
nem kell, hogy
elbújj valahol.

Mikor a szomorúság
feléd közeledik,
ne fuss el előle.
Jobban szeret ő,
mint néha te
saját magad.
Csendes történeteket
mesél, könnyeket
is kér néha tőled,
de miután távozik,
megkönnyebbülést érzel.

Mikor a szomorúság
feléd közeledik,
ne fuss el előle.
Ne félj attól,
hogy bántani akar.
Hallgasd végig és
beszélgess vele.
Ne akarj erősnek
látszani, ne hazudj
magadnak, hogy csak
a gyengék szomorúak.
Mikor feléd közeledik,
tudja, hogy erős vagy,
azért jön hozzád.

Mikor a szomorúság
feléd közeledik,
ne fuss el előle.
Helyet talált magának,
mert kihunytak
benned az indulatok.
S egyszerre arra eszmélsz,
hogy nem leled sehol-
de üres tereket
hagyott maga után
valami másnak.

Utoljára frissítve:2016. november 30., szerda 11:17
Sitku Róbert

1980-ban születtem. Tizenegy éves koromtól írok. Sokáig csak írtam, mert jött, mert kellett, mert nem volt más választásom. Majd publikáltak is az AKIOSZ Kristály című kiadványában, okleveleket és díjakat kaptam ott. Kiadtam egy kötetet 2014-ben, A hallgatás tornyai címmel. Az írás önfeltárás és öneltemetés, kiáradás és elvonulás, lényegre tapintás és összezavarodás, előrelátás és hazugság. Az egyetlen lehetőség arra, amire nincs semmilyen lehetőségünk.  Legalábbis nekem.

Legfrissebbek a szerzőtől: Sitku Róbert

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned