kutyadorombolás


folyik a kád nyugodt
langyosodik a lét
magunkat hagytuk ott
az ágyon szanaszét
egy légtérből való
két egymásra tapadt
toll az átvállalónk
kikben hátramaradt
minden mélyrepülés
csak kicsit Jézus a
fákon a feszülés
egy levél aktusa
ahogy elszakad majd
repül és elterül
az ősz rajta áthajt
a féknyom majd elül
nem temet vasárnap
csak ballal a varjú
ez egy nagyszerű nap
hogy egymásba haljunk

Utoljára frissítve:2016. október 31., hétfő 18:47
Mihálydeák Anika

Kilencvennyolc januárjában születtem Erdély szívében, itt élek.
Az első versem 2015-ben, szeptember végén írtam, mert rájöttem, hogy nem tudom boldoggá tenni a kertünkben lévő szomorúfűzfát.
A legtöbb versem ambivalens, körülményes és szabad. Akárcsak én.
A jövőm most még olyan, mint nagymamám látása, mikor elfelejti, hogy hová tette a szemüvegét.
Szóval én csak írok, amíg érzek rá késztetést.

Tovább a kategóriában: « lelki szegényes Mű és bírálata »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned