Their satabic majesties request

Claudius mindig
megvetette Dániát.
Most mégis az az
ötlete támadt, hogy
a trónjára ő ül.
Előbb idősecske
sógornőjének kezdte
tenni a szépet, aki
sajna szinte ellenállás
nélkül engedett,
és naponta többször
is nyújtotta rossz szagú
testét a kéjre, akár
állva is egy sötét
folyosókanyarulatban.
Az öreg Hamlet
megölésének gondolata
és a méreg is tőle
származott. Mire
egybekeltek, a fiatal
Hamlet hazatért.
Claudius látta, hogy
mindenre rájött, szerette
volna megtenni helyettesének.
Erre az, ahelyett hogy átvette
volna a részét az ölébe
hullott hatalomból,
búskomorságba esik,
őrületet mímel,
menekülni próbál
a biztos tudás elől.

Claudius hát embereket
fogad, hogy figyeljék,
mi baja. Pedig pontosan tudja,
de ha magának kimondaná
csak egyszer is…

Elindul a hajsza
a téves magyarázatok után,
hogy annyira
összezavarják a képet,
amennyire az igazság
eltakarása érdekében
csak lehet.

Micsoda szerencsétlenség
lenne ráébredni, Caludius,
hogy ki vagy!

Nyomoztatsz, és most
te keresed a fia miatt aggódó
feleséged kegyét éjszakánként.
Értetlenül nézed a kormos
helsingőri napfelkeltét,
a tenger fölötti ködből
kiemelkedik az arany labda,
mely immár nem a te jövőd.

Egy bálna fújtatása
hallatszik a vízről,
bár alighanem csak
képzeled.

 

Utoljára frissítve:2016. október 23., vasárnap 16:53
Vörös István

Vörös István (Budapest, 1964. szeptember 20.) József Attila-díjas költő, prózaíró, kritikus, irodalomtörténész, esszéista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nyugati Szláv Nyelvek Tanszékének vezetője, a Kreatív Írás program oktatója. A József Attila Kör, a PEN Club, a Művészeti Alap és Szépírók Társaságának tagja.

1964. szeptember 20-án született Budapesten. Tanulmányait az ELTE Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán kezdi, majd az ELTE magyar-történelem, később magyar-cseh szakos hallgatója. Közben három félévet a prágai Károly Egyetemen, egyet a New York-i Columbia Egyetemen tölt. 1987-90 a Művészeti Alap ösztöndíjasa, 1994-96 az ELTE BTK TMB ösztöndíjasa. 1997-től Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanít magyar és cseh irodalmat, 2004 óta Lackfi János mellett a Kreatív Írás program egyik oktatója. 2006 nyarától ösztöndíjjal egy évet Berlinben tölthetett, aminek több verses- és prózakötet lett az eredménye, többek közt a Tao-tö-king ihlette versciklus, a Saját tao, amely a Vörös István gép vándorévei című kötetben jelent meg. Németül is publikált, illetve Švejk gyóntatója című novelláskötete 2010-ben bolgár nyelven is megjelent.

Nős, két gyermek apja.

Kötetei

  • Só, kenyér (1988, versek)
  • Innenvilág (1992, elbeszélések)
  • A közbülső ítélet (1993, versek)
  • A Kafka-paradigma - Kemény Istvánnal (1993, tanulmányok)
  • Holan, Vladimir, Mozartiana (1993, versfordítások, kísérő tanulmánnyal)
  • Amit az alvó nem lát (1994, versek)
  • A csodaöreg (Természetrajz) (1996, versek)
  • Holub, Miroslav: Interferon avagy A színházról (1997, versfordítás-kötet Tóth Lászlóval)
  • A fatelepítőknél (1998, elbeszélések)
  • A szelídekre várva (1998, válogatott versek)
  • A darázs tanításai (2000, versek)
  • Lakatlan szigetek már nincsenek (2001, kritikák)
  • A kéz öt ujja (2001, novellák)
  • A švejki lélek. Milan Kundera, Bohumil Hrabal és Ludovik Vaculík munkásságáról (2002)
  • A Vécsey utcai évkönyvből, 1998–1999 (2002, versek)
  • Heidegger, a postahivatalnok (2003, verses regény)
  • A hajnali tolvaj (2004, verses meselabirintus)*
  • Gregorián az erdőn (2005, versek)
  • Švejk gyóntatója (2007, elbeszélések)
  • A Vörös István gép vándorévei (2009, versek)
  • Apám kakasa (2009, versátírások Lackfi Jánossal)
  • Százötven zsoltár[1] (2015, Jelenkor, versek)

Egyéb művek

  • Švejk, a féregirtó, avagy a puska nem sül el (2003, vígjáték)
  • Repülési engedély - angyaloknak (2003, dráma)
  • Aki nevetve született (2005, dráma)
  • Mackó és az állatok (2005, bábjáték)
  • Kőválasz (2008, dráma)

Kitüntetései

Tovább a kategóriában: « Elavult könyvek tára Jancsi kertje »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned