Leonínusok

Pár leonínus a mérce, a lenge poétika férce,
játék, tollközi krix krax, tarka pacákat is itt kapsz!

Nem mutogatja az égbolt, azt, ami van s ami rég volt,
messzire szertevivő társak a Tér s az Idő!

Színteli, néma robajjal fényriadót ver a hajnal,
ébred az angyali, tág, nap-csalogatta világ!

Oszlik az éjszaka kontya, nappalok őrszele bontja,
lombközi nászba gurít erdei sok fa-hurit.

Tündököl íme a nappal, fényt elegyít a zamattal,
boldog időket igér, buzdul is erre a vér!

Lassudan ébred agyunkba a tennivaló meg a munka:
villan a sok kicsi sejt, nagy, konok álmokat ejt.

Langymeleg is, ha magasztal, nincs kikelet, se tavaszdal,
mégis a friss levegő sóhaja életerő!

Prémiumot követelnek a megrövidült jövedelmek,
roncskocsis ős-telepes még sokat ő se keres!

Annyit termel az ember már, hogy adóznia sem kell:
Pénze is épp, hogy elég, nem nehezíti zsebét!
                                                      (2O13 jul. 17.)

Utoljára frissítve:2016. október 23., vasárnap 20:46
Gyöngyös Imre

Gyöngyös Imre költő, műfordító, publicista, irodalomkutató biografiája:
Született 1932 decemberében, iskoláit Tolnán, Pécsett és Budapesten végezte a pedagógiai főiskolán.
Első verseit Szekszárdon adták ki a negyvenes évek végén. Ifjúsági válogatott úszókerettag volt 1956-ban Ausztriába menekült, mert a Tolna- és Baranya megyei Forradalmi Tanácsok követeléseit vitte Győrbe A letartóztatás elöl menekült ki Új Zealandba.
Verseit először a Nemzetőr, majd később a Wellingtoni Magyar Szó közölte. A kaliforniai Magyarok Vasárnapjának volt társszerkesztője.
Ma a ferrerai Osservatorio Letterario egyik levelező munkatársa.Az Író Kilencek tagja Könyve:
Válogatott versei a Magyar Szó Kiadó kiadásában jelent meg 2002-ben Wellingtonban

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned