Várakozás



Mint vén, állhatatos szú száján rózsafa perceg,
oly konok egykedvűséggel morzsálnak a percek.
Szűk folyosó. Libazöld fal előtt nyívó padok állnak,
hergel most ez a szín, gátat szab a tétova vágynak,
elmenekülnél, futván futva a távoli tájnak.
S lassan nyílik az ajtó, új nevet ejt ki a térbe,
tikkadt várakozó lesi, sorra kerülhet-e végre?
Nincs türelem, már-már ugráshoz készek a lábak,
nyúlik a nyakszirt, vert idegekben pang az alázat,
méreg váltja a békét, fojtott csend is alábbhagy.
Rángó kéz dobol, álmos, gyűrt izmokban a nedvek
űzik a vért, sűrű lemezek pirosán ülepednek.
Ugrálnék én is, reped ím az a sápatag álca,
nyugtalan őröl a gond, ítélet végzete várja.
Nem könyörül rajtunk az idő monoton kopogása,
gyűlik a félsz, a remény némán húzódik imákba.

Utoljára frissítve:2016. október 23., vasárnap 20:32
Haász Irén

Bemutatkozás

Haász Irén vagyok. 1954.-ben születtem, Budapesten. Nevelőszülőknél nevelkedtem. Sajátos életem során közgazdasági végzettséggel több szakmában és munkakörben próbálkoztam több-kevesebb sikerrel. Voltam vállalkozó és alkalmazott, vezető és beosztott, eltartó és eltartott. Három gyermek nevelése nyomta vállamat, olykor egymagamban, mivel második házasságban élek. 2008-ban súlyos betegséget diagnosztizáltak nálam, a kezelés alatt írtam első regényemet figyelemelterelés ürügyén. Ifjúkori verseim elkallódtak már, az idő folyamán az élet más területeivel voltam kénytelen foglalkozni, de kis unokám születése óta ismét írok, és immár őrzöm rapszodikusan születő szerzeményeimet. 2010.-ben a Hajnal kikötői c. antológiában válogatás jelent meg gyermekverseimből, s a kiadó további működésre buzdított. Tagja vagyok több kulturális klubnak és portálnak, szerepelek antológiákban, kaptam néhány díjat is, köztük a 2015-ös Gödöllői Irodalmi Díj ezüstjét. Novellákat és második könyvemet írogatom, lustán, mert közben megátalkodottan verselek…

Tovább a kategóriában: « Deus ex machina Várj egy kicsit »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned