Ihletett vers

Felment a lépcsőn, elvitte messze,
s néztem utána, mint topog a lába
fel a magasba, s ringott a teste
és nem illeghettem többé utána.
Vitte magával, mint lopott kincset,
egy keblébe elrejtett csecsebecsét,
s én sóhajjal néztem, mert így illett
már szóvá sem tenni a kínszenvedést.
Egy dalt vitt magával, s felseperte
ellibbenő combja a félhangokat,
a tercet, a trillát, és a lelkem
mélyén felbúgni vágyó hullámokat.
Felment a lépcsőn, vitte magával
tudatlanul, s csípője billegett,
megragadta, és csutkáig rágta
a lépcső fokán elvesző ihletet.

2016. szeptember 26.

Utoljára frissítve:2016. október 23., vasárnap 14:30
Tovább a kategóriában: « Lobban a vágyam Add meg hát! »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned