Értékválság


Emelném kalapom, de nincsen.
Már lombként tetszeleg a gyökér.
Lyukas garast adtam: a kincsem.
A rég lejárt érme ma mit ér?
Kesztyűbe dudálni ne tanulj!
Ha magasra mászol, áss mélyre!
Ahol az ész balga, nem az ujj,
a lejtőn négykézláb a végre,
meg végszóra csúszik a szépség.
Hogy van kesztyűs kezű bánásmód?
Hisz fent ragyog a föld, lent az ég.
Lopótök lengeti mogyoród.
Adnék fényt, meg lángot, de szén lett.
A sötétben botlik a kacat.
Vakon, buzgón ássa a vermet.
A csali felfalja a halat.

 

Utoljára frissítve:2016. október 22., szombat 17:23
Nagy Antal Róbert

Bemutatkozás

Nagy Antal Róbertnek hívnak.
1974. március 25-én, Keszthelyen láttam meg a napvilágot.
Pedagógus vagyok. Jelenlegi munkahelyemen, a gyenesdiási Kárpáti János Általános Iskolában 12 éve dolgozom, elsősorban alsó tagozatos gyermekekkel foglalkozom.

A szállodai animáció, a vendéglátás, a művelődésszervezés, nyári táboroztatás, pályázatírás területén is szereztem tapasztalatokat.

A párommal és gyermekeimmel Keszthelyen élek.

Egyik kedvelt időtöltésem az írás. Elsősorban versekkel próbálkozom. A próza távolabb áll tőlem. A helyi lapban (Gyenesdiási Híradó) írok néha 1-1 cikket.
Első verseimet diákújságokban publikálhattam. A műveim eddig pályázati antológiákban, hangos könyvben, a Zalai Hírlapban, a Kaláka internetes folyóiratban jelentek meg.
Aforizmákat is írtam. Egyszer ezeket is meg szeretném jelentetni.

Tovább a kategóriában: « Last Vegas A vers »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned