EGY SÍRKŐRE


Nálad hagytam
arcom őszi erdejét,
mikor úgy kapaszkodtam
a földbe, mint
beléd a szél.

Utoljára frissítve:2016. szeptember 30., péntek 10:25
Szűcs István

"Szűcs István költészete különös fényekkel és árnyakkal teli világ, érint, még mielőtt értenénk, ám azon túli figyelmet követel, hogy legbensőbb világában őrzött hite, kétségeivel együtt hangzóvá, élet-halál játéka, szavakkal és képekkel, s vég nélküli mérkőzése éggel és földdel, nekünk szóló üzenetté lehessen."

dr. Michna Ottóné, Ablonczy Ágnes

Legfrissebbek a szerzőtől: Szűcs István

Tovább a kategóriában: « Mint a kenyér Őszi varázslat »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned