Elavult könyvek tára

Egy ötszáz éves könyvtár sötétjében
denevér repül. Molyokra vadászik,
és a sárgult lapok épségben maradnak
a disznóbőr borítás alatt.

De ami a papíron áll, a több százezer
könyv szava mind elavult.
Az egykori tudomány – tévedések
halmaza, csupa mellényúlás, kudarc.

És a jog? – Másféle ma még a jog-
talanság is. Elavult a betűk formája
és a nyelv. Csak egy nem avult el
a sok régiség közt. Az irodalom.

A levezetések tévesek, de a versmérték nem.
A gondolatok megalapozatlanok, de az érzések nem.
Bármi, ami irodalommá lesz, jóval tovább él.
Egy fizikai képlet szabatossága, akár a radioaktív atomé:

1 év? 1 század? 1 perc? Az irodalom teremti
meg a világot, és mi olyannak látjuk, ahogy
az irodalom mondja. Egy jó regény, amibe
beleszületsz, akár 500 évvel is meghosszabbítja

az életedet. A tudomány magában forog,
mint a Hold, fényes nappal még a sötét
olvasóterembe se tud besütni. Denevér
cikáz a közömbös homályban.

A letakart asztalra ürülék
pottyan. A hangot 200 éve olvasatlan
könyvek visszhangozzák,
mint rekedt közönség az énekest.

 

Utoljára frissítve:2016. október 23., vasárnap 16:55
Vörös István

Vörös István (Budapest, 1964. szeptember 20.) József Attila-díjas költő, prózaíró, kritikus, irodalomtörténész, esszéista, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nyugati Szláv Nyelvek Tanszékének vezetője, a Kreatív Írás program oktatója. A József Attila Kör, a PEN Club, a Művészeti Alap és Szépírók Társaságának tagja.

1964. szeptember 20-án született Budapesten. Tanulmányait az ELTE Tanárképző Főiskola magyar-történelem szakán kezdi, majd az ELTE magyar-történelem, később magyar-cseh szakos hallgatója. Közben három félévet a prágai Károly Egyetemen, egyet a New York-i Columbia Egyetemen tölt. 1987-90 a Művészeti Alap ösztöndíjasa, 1994-96 az ELTE BTK TMB ösztöndíjasa. 1997-től Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanít magyar és cseh irodalmat, 2004 óta Lackfi János mellett a Kreatív Írás program egyik oktatója. 2006 nyarától ösztöndíjjal egy évet Berlinben tölthetett, aminek több verses- és prózakötet lett az eredménye, többek közt a Tao-tö-king ihlette versciklus, a Saját tao, amely a Vörös István gép vándorévei című kötetben jelent meg. Németül is publikált, illetve Švejk gyóntatója című novelláskötete 2010-ben bolgár nyelven is megjelent.

Nős, két gyermek apja.

Kötetei

  • Só, kenyér (1988, versek)
  • Innenvilág (1992, elbeszélések)
  • A közbülső ítélet (1993, versek)
  • A Kafka-paradigma - Kemény Istvánnal (1993, tanulmányok)
  • Holan, Vladimir, Mozartiana (1993, versfordítások, kísérő tanulmánnyal)
  • Amit az alvó nem lát (1994, versek)
  • A csodaöreg (Természetrajz) (1996, versek)
  • Holub, Miroslav: Interferon avagy A színházról (1997, versfordítás-kötet Tóth Lászlóval)
  • A fatelepítőknél (1998, elbeszélések)
  • A szelídekre várva (1998, válogatott versek)
  • A darázs tanításai (2000, versek)
  • Lakatlan szigetek már nincsenek (2001, kritikák)
  • A kéz öt ujja (2001, novellák)
  • A švejki lélek. Milan Kundera, Bohumil Hrabal és Ludovik Vaculík munkásságáról (2002)
  • A Vécsey utcai évkönyvből, 1998–1999 (2002, versek)
  • Heidegger, a postahivatalnok (2003, verses regény)
  • A hajnali tolvaj (2004, verses meselabirintus)*
  • Gregorián az erdőn (2005, versek)
  • Švejk gyóntatója (2007, elbeszélések)
  • A Vörös István gép vándorévei (2009, versek)
  • Apám kakasa (2009, versátírások Lackfi Jánossal)
  • Százötven zsoltár[1] (2015, Jelenkor, versek)

Egyéb művek

  • Švejk, a féregirtó, avagy a puska nem sül el (2003, vígjáték)
  • Repülési engedély - angyaloknak (2003, dráma)
  • Aki nevetve született (2005, dráma)
  • Mackó és az állatok (2005, bábjáték)
  • Kőválasz (2008, dráma)

Kitüntetései

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned