Ősz a Vizafogón


postás a szél, leveleket hordoz
indián asszonyokra süt a nap
fenyőinkről hull a száraz toboz
s még van hol ülni a hontalannak
a szobor körül szedik a csikket
szedhetik lassan sátorfájuk is
hisz hajnalonként már a dér csipked
jég  a pléd e nyomor-uniformis
pár éj s nem lehet hálni a gyepen
a fák még zöldellnek, de már amott
egy-egy vékony ágon és ághegyen
a  fagyott levél lehullni vacog
a folyó szótlan és szennyes szürke
nem rózsanyílós, és sosem volt kék
fát sodor a víz  a mindig  fürge,
hullámán billeg egy kidobott szék
a hegyeknél élesek a fények
házsorok futnak rá a Dunára
kihalt az utca  borzong a lélek
utolért a tél előfutára.

Utoljára frissítve:2016. október 07., péntek 22:22
Köves József

1938-ban születtem Budapesten. Közgazdasági technikumot végeztem, majd 961-1962 között a MÚOSZ Újságíró Iskola diákja voltam, később az ELTE BTK könyvtár-magyar szakát végeztem el.
Közben dolgoztam az  az ercsi cukorgyárban, a Pest-Budai Üzemi Vendéglátónál. 1959 óta a könyvszakmában vagyok, mai is, nyugdíjasként (ÁKV, Művelt Nép, MKKE). 1985-1999 között a Rádióban dolgoztam, 1990-ben a 7Lapnál voltam újságíró és szerkesztő. 1992 óta a K.u.K. Könyvkiadó vezetője vagyok.  Mintegy 15 könyvem jelent meg (viccgyűjteményeimen kívül), talán ismertebbek A közös kutya c. ifjűsági regényem, a a Bambi, fecske, szocreál című szubjektív szótáram, a Ki hallgat meg egy villamost című egy-három perces novelláim gyűjteménye. Verseim Lájkolom a magyar nyelvet címmel jelentek meg.  Mesejátékomat most a József Attila Színház játssza.

Tovább a kategóriában: « végére érek A fa tetején »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned