Vízesés

 

Vízesésben sok az esés,
No meg a névadó a víz is,
S látványzata olyan mesés,
Múl' tőle a lelki krízis.

Ám mi van, ha én is esek,
S versemből a betűk velem,
Bőgő ő-k és síró s-ek,
S x-ek, p-k meg néhány l, m?

Palacsinta leszek, tetem,
Mint kin átgördült egy henger
S hullámsíri költészetem
Felbugyogó betűtenger...

 

„Jaj, költő úr, most megríkatott, mert elképzeltem, amint a szomorkásan szétkenődött teteme összezsírozza a vízesés alatti folyószakaszon lévő orvhorgászstégem cölöplábát, míg én az ön gusztustalan bűzétől indíttatva végig okádom a partszakaszt!”
                     /Peca Pál, községi polgármester és orvhorgász/

 

„Költő úr, gratulálok az újdonsült Darwin-díjához!  Nem jutott eszébe, hogy a vízesés fölött fürdeni tilos és életveszélyes?! Arra sem gondolt, hogy az óvatlan zuhanása közben ráeshet egy gyanútlan heringre és akár meg is ijesztheti?! Ki fogja kifizetni a szerencsétlennek a haltrauma terapeuta méregdrága vizitdíját?!”
                      /Dr. Grünwald Géza, az Intenzív Zöldek az Életért (IZÉ) civil szervezet hiperaktivistája és haltrauma terapeuta/

 

„Na, pont az ilyen agyatlan költőtetemek elkerülése végett kell mobilgáttal megvédeni a kerületi polgármesterségem alatt illegálisan beépített árteret az árvíztől! Minden úton elvezetjük a Római partról a vizet máshová!”
                        /Tarlós István, főpolgármester/

 

„Bocsi srácok! Egyrészt magamra vállalok minden felelősséget, másrészt a természetemből fakadóan nem tehettem mást. Őszintén sajnálom!”
                          /a gravitáció/

 

„A brüsszeli csipke cizelláltságú olvasó fénytörő könnyein átszűrt mélylíra oly csillogóan tükrözi a vízesésben materializálódó tragikus szabadesés önfeledtségét, mint a mókus fenn a fán, azaz a múlt ifjúság tündér taván bugyborékoló boldogságtól ordítani tudás antitézisének szuverenitását mintegy. A hullaáztató betűhullás hullulutrullulu dallama beleég oda is, ahol a lelkek eldologiasodott teflonnal vannak bevonva és rögvest lereped a szívek köré vont közönypáncél is. Mindazonáltal éljen a gyászünnep!”
                            /Szigony Szomorné Juhéj Jajlilla, középiskolai magyartanár és betanított hullamosó/

 

„Depressziót gerjesztünk, költő polgártárs, depressziót?! Pont most, amikor szorgos népünk épp győzni készül és a keményen dolgozó kisemberek szavazatain keresztül azt üzeni Brüsszelnek, hogy Hunnia jobban ködösít?! Éppen a Zolimpia doppingmentes sikersorozata előtt gerjesztene nemzettudathasadást?! Na, jöjjön csak ide egy akkora munkaalapú társadalmi pofonért, hogy az újra kívánatos berlini fal adja a másikat!”
                             /Csávás Kálmán, a Magyar Állami Közjót Okozó Nyilatkozat (MÁKONY) első önkéntes aláírója és az Állami Verselhárító Hivatal (ÁVH) koki- és sallerosztója/

 

„Semmi ok az aggodalomra, mindössze annyi történt, hogy a vécéajtónk belső felén lévő naptár júliusi képén egy vízesés szerepel. Még pár nap és átlapozzuk.”
                             /Frady Endre, költőgigász/

 

„Mi ez a kertvégi fabudin előkínlódott galandférges székletlíra?! Ha a gimnáziumban ilyen verset írtam volna, a magyartanárnőm állszakállt ragasztva kiállt volna a körútra koldulni, nehogy bárki rájöjjön, hogy köze van a munkásságomhoz! Anyám szerint a Lenin körúton sosem koldult senki, de ő még a boldogult átkosban szocializálódott. Akkoriban még egy tisztességes hullámsírhoz is pártállami tűrés, vagy támogatás kellett. Pont, mint ma. Kár, hogy Frady Endrét ma se tiltja senki!”
                               /Puzsér Róbert, kritikus/

 

„Téved Puzsér úr! Mi rendszeresen blokkoljuk a gumipoéta kommentjeit. Minket nem érdekel a szólásszabadság. Mert mi megtehetjük!”
                                 /www.origo.hu/

 

„A rólam szóló címe miatt a verset saját költségemre lefordíttattam svédre és naponta próbálom átadni a királynak, hogy küldje tovább az akadémiájának, hátha összejön érte az irodalmi Nobel-díj, amiből talán nekem is csurran-cseppen valami. Sajnos sosem találom otthon!”
                                   /Viggo Vattenfall, svéd postás és amatőr vízesésfotós/

 

„Jaj, már megint jön a fradysta postás! El kell rejtőznöm! Elment már?”
                                    /XVI. Károly Gusztáv, svéd király/

 

„Szeretem a vízeséseket. Felfrissítő felúszni rajtuk. A Niagara a kedvencem.”
                                   /Chuck Norris/

 

http://fradyendre.blogspot.hu/2016/07/vizeses.html

Frady Endre

Szakmai önéletrajz:

Szepy vagyok, mert Szepessy Gáborként születtem 1965 október 20-án déli ½ 12-kor Budapesten a Szabolcs utcai kórházban. Irodalmárkodni viszont Frady Endre művésznéven szoktam. Gyerekkoromban egy ifjúsági regényben olvastam az alábbi művet:

„Fűben lépked Maris,
Lábán piros haris-
-nya van.”

Na, ebben a pillanatban éreztem meg, hogy ilyesmiket én is el tudnék követni. Azóta is folyamatosan követem el az ilyenebbnél ilyenebbeket…
Időnként dalszövegeket is kreálok, azaz inkább mások zenésítik meg egy-két versemet. Ez megtörtént már többek között az Alma együttessel, Schmidt Verával és Bodroghalmi Lászlóval is. Az eredmények a YouTube-on láthatóak, hallhatóak… Van két e-könyvem is (Tonnás veréb - versek és Egy gondolaénekes rejtélye - prózák), de nem igazán kelendőek.

Amúgy a költőség mellett férj, kétlányos apuka, lelkészmérnök, hidász-gigász, Fradi- és Jézus-drukker, valamint Mensa HungarIQa tag is vagyok. Hogy nem omlok össze?!

Mottóm: „A vidám szív a legjobb orvosság” /Példabeszédek 17:22/

Üdv.:

Szepy J

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned