Holtversenyes Csehzüstérem

 

Magyar ő, nem cseh vagy csecsen
(Nem szopott cseh s csecsen csecsen),
S benyúlva ezüstöt Cseh csen.

Pillangót úszott, nem mellet,
S vidul Phelps és le Clos mellett,
Nagy közös ezüstre tellett.

Holtverseny érte el Csehet,
Haza diadallal mehet,
S nevetve mond vidám „Hehe!”-t.

 

„Hehe!”
             /Cseh László, a 100 méteres pillangóúszásban hármas holtversenyben olimpiai ezüstérmet szerző vidám magyar úszó/

„Valóban megkerestük a szerintünk cseh-csecsen vegyes származású úszót állampolgárság ügyben, de ő azt mondta, hogy neki nem a származása vegyes, hanem az egyik fő száma és se oroszul, se csecsenül nem beszél, úgyhogy köszöni szépen, de most már megmaradna magyarnak. Tanulság, hogy a legközelebbi jelöltünket nem megkérdezzük, hanem elraboljuk.”
             /Dunakav Dunakavics Rotorov, a Csecsenföldi Olimpikon Beszervezési Bizottság (CSOBB) főtitkára/

„Micsoda?! Vidáman nevet az ezüstérme után?! Én bezzeg bocsánatot kértem, mert szégyenteljes másodikként nem lehetek hős a hazámban! Én az ő helyében valószínűleg menedékjogot kérnék Csecsenföldön. Abcúg, Dél-Korea!” 

             /Om Jun Csol, észak-koreai olimpiai ezüstérmes súlyemelő/

„Hát, én sem tudok szívből örülni az ezüstérmemnek és én sem bírom a dél-koreaiakat, illetve csak egyet közülük. Lehet, hogy számomra is minden út Groznijba vezet?”
             /Imre Géza, olimpiai ezüstérmes párbajtőrvívó/

„Laci jól teszi, ha nevet, mert sírni csak a győztesnek szabad!”
            /Székely Éva, olimpiai bajnok úszónő és a Nemzet Sportolója/

„Olyan boldogan álltak mindhárman a dobogó második fokán, hogy hirtelen elfogott a magányérzet és arra vágytam, bár 0.75 másodperccel lassabban úsztam volna és én is ott állhatnék közöttük! Hej, ha én is, én is köztetek lehetnék, szép vidám legények, ezüstös leventék!”
            /Joseph Schooling, szingapúri olimpiai bajnok úszó/

„Jaj, Jóska fiam, gondolkodjál már! Ha ugyanannyit úsztál volna, mint ők, akkor nem a második fokon állnátok együtt, hanem az elsőn és akkor mind aranyosak lennétek! Mióta apád kivándorolt Szingapúrba, mintha elfelejtettetek volna józan paraszti ésszel gondolkodni!”
            /id. Iskolázás József, az ezüsthüttyösi Aranykalász MGTSZ nyugdíjas aratómunkása és Joseph Schooling itthon maradt nagyapja/

„Az irodalmi nótafa bokorrímein csillogó rímvirágcsokrokról poézisnektárt gyűjtő líraméhek andalítóan ritmikus döngicsélése hatja át a sport aktuálköltőjének mindhalálig gyönyörködtető életművét. Az sorvégi összecsendülő csimbum cizellák mákonya mézédesen cirógatja a világirodalom ínyenceinek mondanivalóra éhes nyelőcsövét. A mű mirőlszólása szinte elhalványodik a külcsín szépségének apoteózisa mögött. Kötelező olvasmány!”
           /Jajlila Jenőné Óhdeszép Olívia, középiskolai magyartanár és maszek méhész/

„Ennyi vérlázítóan gyenge szóviccet még a Sas Kabaré és a Szeszélyes Évszakok közös műsorában sem lehetne találni! Aki úgy gondolta, hogy Frady Endre olimpiai aranyos verseivel a magyar költészet elérte a mélypontját, az nem sejthette, hogy ezzel az ezüstös gennygóccal újabb meredek lejtőket kövezett ki a lírapokolba vezető úton! Anyám kérdezi, hogy a holtverseny azt jelenti-e, hogy mindenki a vízbe fulladt, de ezt betudom a nonstop éjszakai olimpia nézés mellékhatásának. De ki tudja, milyen apokaliptikusan borzalmas mellékhatásai lesznek a jövő nemzedékére, ha a magyar irodalom nyomokban Frady Endrét fog tartalmazni?! Én mindenesetre beiratkoztam egy nagy hatótávolságú klapanciapusztító mentális erőfejlesztő tanfolyamra, anyámat pedig hermetikusan elzártam az internettől.”
         /Puzsér Róbert, kritikus/

Utoljára frissítve:2016. szeptember 27., kedd 21:53
Frady Endre

Szakmai önéletrajz:

Szepy vagyok, mert Szepessy Gáborként születtem 1965 október 20-án déli ½ 12-kor Budapesten a Szabolcs utcai kórházban. Irodalmárkodni viszont Frady Endre művésznéven szoktam. Gyerekkoromban egy ifjúsági regényben olvastam az alábbi művet:

„Fűben lépked Maris,
Lábán piros haris-
-nya van.”

Na, ebben a pillanatban éreztem meg, hogy ilyesmiket én is el tudnék követni. Azóta is folyamatosan követem el az ilyenebbnél ilyenebbeket…
Időnként dalszövegeket is kreálok, azaz inkább mások zenésítik meg egy-két versemet. Ez megtörtént már többek között az Alma együttessel, Schmidt Verával és Bodroghalmi Lászlóval is. Az eredmények a YouTube-on láthatóak, hallhatóak… Van két e-könyvem is (Tonnás veréb - versek és Egy gondolaénekes rejtélye - prózák), de nem igazán kelendőek.

Amúgy a költőség mellett férj, kétlányos apuka, lelkészmérnök, hidász-gigász, Fradi- és Jézus-drukker, valamint Mensa HungarIQa tag is vagyok. Hogy nem omlok össze?!

Mottóm: „A vidám szív a legjobb orvosság” /Példabeszédek 17:22/

Üdv.:

Szepy J

Tovább a kategóriában: « Egyed, Egon Kancsal rímleves »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned