Visszanézve

A század mondják átkozott volt,
de nekem mégis oly' gyönyörű.
Hittem,és nekem volt reménnyel
teli a most nagyon keserű
pohár. A szebb jövőbe bízva
vághatták a fát a hátunkon,
és a fájdalmas szegénységem 
így utólag büszkén hordozom.
Nem tartott a tenyerén a kor!
Fogaskerék a gépezetben,
de hittem akkor,hogy nélkülem
megáll a kor a létezésben.
Érteni véltem mit,és miért.
Szűk volt,de tiszta a világom,
most nem tudom,de valamiért
mindennek az árnyékát látom. 
Lehet,a hitem veszett oda
ahogy a korral őszült bajszom...
Ez a világ nekem mostoha.
Mint a Rubik kockát forgatom,
s nem állnak színek össze rajta.
Diktatúra,demokrácia.
Agyamban zsongnak már az évek.
Emlékemnek vagyok pásztora,
és csak egy kis nyugalmat kérek. 

2014.07.08

 

Utoljára frissítve:2016. szeptember 05., hétfő 16:59
Kolumbán Jenő

Kolumbán Jenő

Szül: Miskolc  1950.08.16.

Tel:70/2776353

Legfrissebbek a szerzőtől: Kolumbán Jenő

Tovább a kategóriában: « Hazám Születnének immár »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned