MEZTELEN ERDŐK

Ment az őszülő ősz, egyre csak mendegélt,
szerelmet álmodott és más egyéb szenvedélyt.
Megszólták szavakkal, szitkokkal, szennyel,
átkozta ködmönös köd
s valamennyi ember.

Naponta belehalt, érzékeny volt lelke,
Isten verte meg így, ha már teremtette.
Ebből látszik tisztán, a világ mily esendő,
bánatában lombját veszti
minden álmos erdő.

Utoljára frissítve:2022. január 07., péntek 17:46
Kasza Béla

Nagyon fiatalon születtem, s bár közel voltam a korai felnőtté váláshoz, ez a folyamat több évtized után sem fejeződött be.

A versírás számomra egy zsákutca, de elég szép zsákutca…

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned