Siófoki 3.

Lejtettünk kifelé tovább
a siófoki plázs uszályából,
már elhagyva a kikötőt,
és persze az öregséget,
ameddig egy-egy táncos léptet
engedett a bennünk lévő
ifjúi véna. Csak ne kövessen
trónfosztást el a lábunkon
néhány csomós sebességgel
futó trombózis.
Az árbockosárból a mell
tartására kiképzett matrózok
figyeltek a ritmusra,
mert a kortalanság
e másodpercmutatói
különben kizökkentenék
a szemből jövő időt.

Utoljára frissítve:2021. november 16., kedd 17:05
Stonawski József

Stonawski József

1948-ban születtem Budapesten, Martfűn élek.


A középiskolát Jászberényben, a Lehel Vezérben végeztem.
Szakirányú felsőt pedig Csepelen.
Legtöbbet a Tisza Cipőgyárban dolgoztam, főleg fizikai munkakörökben.


Szabadidőmet mindig jól kiegészítette a faszobrászat és a versírás.
Antológiákban, irodalmi folyóiratokban(Parcium, Liget, Napút) jelentek meg,
valamint 7 önálló kötetben magánkiadásban az Underground kiadónál,
a 8. kötetem 2020-ban a Parnasszusnál jelent meg „Fontos idő” címmel.

Legfrissebbek a szerzőtől: Stonawski József

Tovább a kategóriában: « Siófoki 2. Az ember fáj a Földnek »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned