Siófoki 2.

Megvagy!
mondtam én is
a lemenő Napnak,
csak így, tegezve,
amikor már tegezébe
visszatette összes nyílvesszejét.
Utána úszott néhány hajó,
amikről telefonok mentőövét
dobva próbálták:
mint ahogy a siófoki mólóról
mi is, visszatartani,
de véraláfutásos
lett minden tenyér.

Utoljára frissítve:2021. november 16., kedd 17:05
Stonawski József

Stonawski József

1948-ban születtem Budapesten, Martfűn élek.


A középiskolát Jászberényben, a Lehel Vezérben végeztem.
Szakirányú felsőt pedig Csepelen.
Legtöbbet a Tisza Cipőgyárban dolgoztam, főleg fizikai munkakörökben.


Szabadidőmet mindig jól kiegészítette a faszobrászat és a versírás.
Antológiákban, irodalmi folyóiratokban(Parcium, Liget, Napút) jelentek meg,
valamint 7 önálló kötetben magánkiadásban az Underground kiadónál,
a 8. kötetem 2020-ban a Parnasszusnál jelent meg „Fontos idő” címmel.

Legfrissebbek a szerzőtől: Stonawski József

Tovább a kategóriában: « Siófoki 1. Siófoki 3. »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned