Siófoki 1.

Évődés az évszakokkal,
eltűnőben az északi part,
eltűnődöm oldalbordai dallal:
az otthon hagyott telefon
nem fal
soha vissza nem térő képeket.
Az eső csak csepp,
mint kisgyerek,
a vihar jelzője
lassú ketyegés,
fekszik az árnyék,
a lassan változó szabásminta.
Miközben íriszem,
ami szemvirág, körbenéz,
és eltűnik az öregség rólam.

Utoljára frissítve:2021. november 16., kedd 17:06
Stonawski József

Stonawski József

1948-ban születtem Budapesten, Martfűn élek.


A középiskolát Jászberényben, a Lehel Vezérben végeztem.
Szakirányú felsőt pedig Csepelen.
Legtöbbet a Tisza Cipőgyárban dolgoztam, főleg fizikai munkakörökben.


Szabadidőmet mindig jól kiegészítette a faszobrászat és a versírás.
Antológiákban, irodalmi folyóiratokban(Parcium, Liget, Napút) jelentek meg,
valamint 7 önálló kötetben magánkiadásban az Underground kiadónál,
a 8. kötetem 2020-ban a Parnasszusnál jelent meg „Fontos idő” címmel.

Legfrissebbek a szerzőtől: Stonawski József

Tovább a kategóriában: « Levél hozzád Siófoki 2. »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned