Levél hozzád

 

 

 

Kedvem lenne csak
bámulni téged,
akár gyertya az örök
sötétet,
akár anyját a gyermek,
és vérüket az
örök lázadók.

 

 

Kedvem lenne
végigsimítani hajad,
ahogy az éjjellel
teszi a pirkadat,
ahogy a lenyelt bor
a torok mélyét,
és kitalálni,
mettől meddig
vagyok ember nálad.

 

 

Tudod, kevés most
minden kimondott szó.
Az ember vár, és
meg nem élt éjszakák
civódnak lábainál,
ahogy az unatkozó macskák,
ahogy a lángra kapott
és csillagok poraira hullt
éjszakák.

 

 

Tudod, a várni rég kevés
már. Csatakokba szedve
száradnak a tornácon
a kévék, a sarlók
rozsdásak az asszonyok
melleinél, és valami
szörnyű vihar kel messze,
akár a paraszt kezében
a kasza, ha serceg és izzik.

Tudod, elfáradtam.
Lassan fekszem le,
és lassan virrad is.
Tótágast áll a Nap,
kezében a gyönyörök
szétszórt aranyszálaival.

 

Ma megláttam arcod
a keskeny víztükörben.
Csöndes volt és szelíd,
mint egy isten vagy
csak egy gyenge esendő,
nem tudom. Hajnalok
terítenek ágyat nekünk,
csöndben, vizes kezekkel.
A nedvessége szokatlan,
az íze üdítő, akár az ősz
ajkán az utolsó aszúszemek.
Rajtad felejtettem szemem,
és remélem, visszatérek
az örök mezők fény itta
szertelenségébe.

 

 

 

 

 

Utoljára frissítve:2021. november 16., kedd 17:02
Sánta Zsolt

Rövid önéletrajz


Sánta Zsolt vagyok, Szlovákiában, Rév-Komáromban élek (1974-ben születtem Dunaszerdahelyen, Szlovákiában), a Debreceni Egyetemen végeztem 2012-ben néprajz szakon, bakalárként.
Közel 22 évet éltem Kelet-Szlovákiában, Nagykaposon, ez alatt, az ottani gyűjtőútjaim során szerettem meg a néprajzot (2008-ban), és rá egy évre jelentkeztem a Debreceni Egyetemre, néprajz szakra, amit sikeresen el is végeztem. Ennek köszönhetően a gyűjtőútjaimat már tudományos módon meg tudom szervezni, és célirányosan, hosszabb-rövidebb utakat tudok magamnak szervezni. Az egyetem egy jó támpont, a további, önerőből való képzés pedig, ha az ember jól akarja végezni a munkáját, elkerülhetetlen.
A versírásról. Verseket már gimnazista korom óta írok, korábban az alapiskolában prózákat írtam, amelyekkel döntős helyezéseket is sikerült elérnem, de igazán verseket intenzíven 2008 óta írok. A Poet Ékkövei című verses antológiában 10 versem szerepel, kitűnő költőtársaim között (2009-ben jelent meg). Saját verseskötetem 2005-ben magánkiadásban látott napvilágot „Lágy fuvallat már a lelkem” címmel. Azóta számos magánkiadású verses Antológiában is megjelentek verseim.
Hogy egy sablonnal éljek: A költő ír, mert nem tehet mást, és kapukat nyit lelke világának ösvényeire.

Legfrissebbek a szerzőtől: Sánta Zsolt

Tovább a kategóriában: « Advent illúziója Siófoki 1. »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned