Odüsszeusszal

 

Kötözz az árbochoz, ravasz Odüsszeusz,
hogy elhízott szirének énekét meghallva
morajló tengerárba ne csobbanjak,
Bacchustól lopott borod töltsd ónkupákba,
és ha úgy gondolod, most már holmi elrabolt
királynőket felejtsünk, férfiként lustuljunk,
és kortyoljunk ízes tavalyi napsütést!

Utoljára frissítve:2016. február 23., kedd 12:50
Tiszai P. Imre

"67 éves vagyok, tehát már nem fiatal. Mindössze hat éve írtam először valami versfélét, de vallom, hogy a költészet egy fertőző állapot, aki megszereti az örök rabja lesz. Szeretek írni"Talán a novelláim jobbak mint a verseim, mégis a verseket igazán magaménak" A lelkem írja őket. Őszintén, nyíltan - lehetőleg egyszerűen - vigyázva nyelvünk szépségére.
Nem engedem, hogy költőnek nevezzenek, mert nagyon messze vagyok az igazi költők szintjétől. Ma Magyarországon sok ezer ember aposztrofálja magát költőként - van aki nevéhez ragasztja a titulust (ez nagyon visszataszító) - de véleményem szerint talán ha tíz ember fog maga után maradandó nyomot hagyni.
Nem mondhatom, hogy sikereket értem el az írásaimmal. Mindössze egy kisregényem jelent meg, azon kívül pár novellám, pár versem folyóiratokban és antológiákban. Örülök annak a szintnek is, hogy nem kell a megjelenéseimért fizetnem, mások kérnek tőlem írásokat. A Napkút éves antológiáiban és a Kanadai Kaláka irodalmi folyóiratban rendszeresen megjelenek.
Vallom, hogy nem csak alanyi költőként kell írnunk, de figyelni kell a minket körülvevő világra is, a társadalomra, embertársainkra és a jóért, szépért küzdjön is a költő, még akkor is ha ezzel veszít a népszerűségéből. Ez valahol a dolgunk."

Legfrissebbek a szerzőtől: Tiszai P. Imre

Tovább a kategóriában: « Sír-ni Szerelemszonett »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned