A FÖLD REMEG!

Megkövesedett vakvágányra visz a sín,
Ahol retúrjeggyel a semmibe érkezőn,
Végtelenbe fordul a halandóság betűje.
Nem a föld remeg, csak fájdalmában sír
Megkötött kezekkel, szabadságra várva
Könnyezőn az élet, keblében sóhaj ül.
Mosolyognak rajta, enyves kezű rémek
Lopták el vágyait, irigység, gyűlölet-bűn
Árad szemfüles fejekből, parázs szemek
Szórják a villámcsapást. Ózon terjeng
Szerte-szét, tapintható a kínzó fájdalom
Földcsuszamlásaiban a néma hallgatás.
Darazsak döngicsélnek, ecetes, savanyú
Cefre fölött megszáradt lőrébe ragadva.
Nem túl messzire szaladva, légy fuldokol
Benne, a röpképtelen lárvák álma, repülni
Messze. Nem a föld remeg, csak az ég
Mereszti körmeit, széllel küzd a viharfelleg,
Végső rohamára készül jeges marokkal.
Halhatatlanságot szülve a lassú elmúlás,
Lassan, de biztosan kileheli a lelkének
Utolsó grammjait, reinkarnációra vágyva
Merül, az örök feledés mély habjai alá.
Már lépni sem bírok, reszkető lábam
Imbolyog, botot dob sarokba a tegnap
Még felhőtlen mosoly. Most meg árván
Fejti meg tétován az elme, napsugár kelti
Fel szeretve elhaló testemet reszketeg.
Hiába nem hiszem, hiába nem hiszed,
Kerekesszékbe kényszerülten; - A föld remeg!

Varjú Zoltán

Biographia - A Mecsek szívében hordozott, hajdan „daliás időket” megélt kisvárosában, Komlón láttam meg a napvilágot 1974-ben, de 2004 óta, Paks városa lett az otthonom, ahol jelenleg is élek. HR és műszaki vonalon végeztem a tanulmányaimat, releváns irodalmi végzettséggel, ugyan, nem rendelkezem, de az irodalom szeretete, immár hatodik éve a költészet és az irodalom irányába terelte az életem. Számos antológiában, közel negyven kötetben, és önállóan a Publió Kiadó gondozásában, Christian Crown írói név alatt, egy önéletrajzi ihletésű novellasorozat, illetve magánkiadásban, verseskötet jelent meg az elmúlt időszak alatt. Tagja vagyok a Cserhát Művész Körnek, a Magyar Nemzeti Írószövetségnek és az elmúlt hat év alatt, több művészeti folyóiratban rendszeresen publikáltam-publikálok, nyomtatott és elektronikus formában egyaránt.

„ Keresem az Utat, az emberekbe vetett hit által Istenhez és a nemzeti összetartozásban a hazánkhoz, ahol szeretném hinni, hogy az emberi szívben rejlő szeretet, mindannyiunkat összeköt. Ahol nem az számít, miben különbözünk és mi az, ami megoszt, vagy ami elválaszt egymástól… csupán, egy valami fontos, ami nem más, mint az egymás megbecsülésében és a kölcsönös tiszteletében rejlő szeretet.”
(2017. évi interjú részlet – Paksi TV)

Tovább a kategóriában: « A semmi ágán Mi maradunk »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned