SILÁNYPOLGÁR

Változó világfájdalomban élünk. Félünk,
Gyermekeinknek jövőképtelensége, vége –
Véges. Kérges szívű félistenek röhögnek.
Köhögnek. Krákogva ömlengik magukból
Napvilágra az ifjúság sorsát farzsebükbe
Rakottan. Aszottan bámulva tükörképük –
Végük. Végünk van, tudják. De valahogy
Mégis, békanyálköpetbe bújt álmaikban
Térnek vissza-Taszító reinkarnációjuk
Klónjaiként. Egyébként, kit érdekelnek?
Tökéletes a másolat. Embernek látszó
Tárgy csupán. Lazán, na és könnyedén
Irányítható bábsarjadvány: - Biodroid.
Humanoid. Kedvtelenül és nemtelenül
Gondolkodó-gondolkodásra képtelen. –
Végtelen szürkeség. Uniformizálódott
Komfortot igénylő lény. „Silánypolgár”.
Kinyomtam a tévét, hányingerem lett.
Struccbadugott homokot mutogatnak,
Közönséges, közönységes öleléseiket.
Marhákat taglóznak le homloklebenyük
Mögött. Fölött. Mellett. Alatt. Alvadt
Vér szárad rá a szócsövekre és kezekre.
Mit bánják, csak szóljanak a szólamok,
Megunt rigmusok, a csatornabűzben
Született izmusok. Enyhe öklendezés.
Mosoly. Szájtörlés. Levont konklúzió:
Ez is kijött belőlem, mínuszos vagyok
Már megint. Állandóan kell valamim,
Vagy belőlem. Röhögés. Idétlen vigyor.
Szigor. Szigorúan bizalmas kacsintás.
Össze- meg vissza. Keserű poharam
Nedűjét a lelkem issza, az íze halálos:
Friss, üdén zöld, narancsos és banános,
Ingyen ebédes, kalácsos. Gyomorforgató.
Megcsillannak a megolvadt sarkok a
Szobám derékszögeiben. Derék dolog.
Süt a nap. Árnyékában füröszti meg a
Hűs-ölés, kihűlttestű földimaradványait,
Mielőtt vízszintre döntené az exkavátor.
Végképp eltörölni mindent. Rekultiváció.
Helyreállítás. Irányított elmeháborítás.
Bátorítás. Bátorkodnak bármit tenni;
Inni. Enni. Venni. Csenni. Elvenni – Ennyi.
Néha adni, legyen mit újra visszavenni.
Az élet nem játék. Túlélési ösztönvezérlés.
Plusz, valami más, igazi életeszencia.
Szeretetvágy. Adni-kapni. Reprodukció.
Talán nem? Nem tudom. Tényleg ennyi?

Varjú Zoltán

Biographia - A Mecsek szívében hordozott, hajdan „daliás időket” megélt kisvárosában, Komlón láttam meg a napvilágot 1974-ben, de 2004 óta, Paks városa lett az otthonom, ahol jelenleg is élek. HR és műszaki vonalon végeztem a tanulmányaimat, releváns irodalmi végzettséggel, ugyan, nem rendelkezem, de az irodalom szeretete, immár hatodik éve a költészet és az irodalom irányába terelte az életem. Számos antológiában, közel negyven kötetben, és önállóan a Publió Kiadó gondozásában, Christian Crown írói név alatt, egy önéletrajzi ihletésű novellasorozat, illetve magánkiadásban, verseskötet jelent meg az elmúlt időszak alatt. Tagja vagyok a Cserhát Művész Körnek, a Magyar Nemzeti Írószövetségnek és az elmúlt hat év alatt, több művészeti folyóiratban rendszeresen publikáltam-publikálok, nyomtatott és elektronikus formában egyaránt.

„ Keresem az Utat, az emberekbe vetett hit által Istenhez és a nemzeti összetartozásban a hazánkhoz, ahol szeretném hinni, hogy az emberi szívben rejlő szeretet, mindannyiunkat összeköt. Ahol nem az számít, miben különbözünk és mi az, ami megoszt, vagy ami elválaszt egymástól… csupán, egy valami fontos, ami nem más, mint az egymás megbecsülésében és a kölcsönös tiszteletében rejlő szeretet.”
(2017. évi interjú részlet – Paksi TV)

Legfrissebbek a szerzőtől: Varjú Zoltán

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned