Szorongás

Kispárnámon átketyegnek az éjszakák,
végül minden aggasztó gödörbe süllyed.
A hajnal hervadt bokorrózsák kéjszagát
hordja, s illatok terhével kőre szül meg.

Ma is túl korán, szívdobogva ébredek,
a szorongás már új köreit szaladja.
Aszfaltcsíkon délibáb helyett megremeg
a céltalanság kifeszített szalagja.

A vesztegetett nappalokból elvágyok.
Kockázik a kétség, megpörget, és kidob.
Sejtések hűvöse horpadt, szürke bádog,
s itt benn felborzolt tollú vészmadár csipog.

Utoljára frissítve:2021. július 06., kedd 19:52
Molnár Jolán

Molnár Jolán
1960-ban születtem, Budapesten lakom. Eredeti szakmám textiltervező-rajzoló. A versírással 2003 táján kezdtem foglalkozni, bár addig is érdekelt a költészet, klasszikusok és a kortársak egyaránt.
Több helyen megjelentek verseim, netes irodalmi oldalakon, (pl. Porcelánszív folyóirat, Kaláka folyóirat, Bécsi Napló, Dokk, Poet, DMK antológiák) többször díjat nyertem Poet-es verspályázatokon.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned