Lássalak szépnek...


Mint a tűz, lassan
alszom el,
a vágy még hozzád
köt, elold, emel,
és csillagok milliárdjai
nézik árvaságomat.

Ha látnád, mennyit ad
a bánat, a düh, harag,
és sorsom pecsétje
két szép kezedben
vész el.

Lássalak szépnek,
vagy rútnak, kövérnek,
nekem nem ont már
semmit a tavaszi
napsugár,
csak szemed kékjét
és félelmeidet.

Vártam, hogy megigézzelek,
hordjalak magamban,
míg ezer kétség csepeg
arcom verejtékeként,
és tudom, végzetem
két szép karodban vész el,
és ölelkezek veled,
a tág és mély
messzeséggel.

Sánta Zsolt

Rövid önéletrajz


Sánta Zsolt vagyok, Szlovákiában, Rév-Komáromban élek (1974-ben születtem Dunaszerdahelyen, Szlovákiában), a Debreceni Egyetemen végeztem 2012-ben néprajz szakon, bakalárként.
Közel 22 évet éltem Kelet-Szlovákiában, Nagykaposon, ez alatt, az ottani gyűjtőútjaim során szerettem meg a néprajzot (2008-ban), és rá egy évre jelentkeztem a Debreceni Egyetemre, néprajz szakra, amit sikeresen el is végeztem. Ennek köszönhetően a gyűjtőútjaimat már tudományos módon meg tudom szervezni, és célirányosan, hosszabb-rövidebb utakat tudok magamnak szervezni. Az egyetem egy jó támpont, a további, önerőből való képzés pedig, ha az ember jól akarja végezni a munkáját, elkerülhetetlen.
A versírásról. Verseket már gimnazista korom óta írok, korábban az alapiskolában prózákat írtam, amelyekkel döntős helyezéseket is sikerült elérnem, de igazán verseket intenzíven 2008 óta írok. A Poet Ékkövei című verses antológiában 10 versem szerepel, kitűnő költőtársaim között (2009-ben jelent meg). Saját verseskötetem 2005-ben magánkiadásban látott napvilágot „Lágy fuvallat már a lelkem” címmel. Azóta számos magánkiadású verses Antológiában is megjelentek verseim.
Hogy egy sablonnal éljek: A költő ír, mert nem tehet mást, és kapukat nyit lelke világának ösvényeire.

Legfrissebbek a szerzőtől: Sánta Zsolt

Tovább a kategóriában: « A köd filozófiája Megjöttél »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned