Hová?


A becsapódó gyásztól
új csend borult fölém,
felrobbant életünk csendje,
az üres, süket szobák,
hajnali eszmélések,
visszhangtalan szavak,
kitépett nyelvű harangok,
hiányod csendje.
Amerre nézek, dolgaidba botlom,
órádon botor percek jelzik az időt,
mely kilökött magából,
csak engem vonszol.
Alkonyok bontanak ágyat
az éjnek, a kérészfeledésnek,
hogy itt vagy,
a reménynek, hogy az elhazudott
lélek útján álmaimba
mégis beköszönsz,
de a józan reggelek fényes
szájukkal szétfújják álmaimat,
behatolnak lelkem titkos zugaiba,
hogy megöljék ébredő hitemet.
Mondd, hová rejtselek téged?

Zentai Eta

Zentai Eta vagyok, néhány szó magamról. Budapesten születtem 1938-ban. Mindent kicsit később csináltam, mint lehetett volna. Könyvtárosi diplomát már két gyerek mellett szereztem, és az írásba is nyugdíjasként szerettem bele. Pályázatokon indultam, verseim, novelláim, meséim különböző kiadóknál és online felületen jelentek és jelennek meg. Haikuim a Napút című folyóiratban, szintén
pályázatok keretében.
Jelenleg három irodalmi körhöz tartozom: A Faludy György Irodalmi Műhelyhez, az Irkához és a A Hetek kortárs irodalmi online folyóirathoz.

Legfrissebbek a szerzőtől: Zentai Eta

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned