Közérzet és kocsonya

Mézzel bekent szemeitek, mézzel bekent szájatok
nem láthat, nem szólhat, de ő
kiröhögi az urnákat, mibe
elmúlásunk hamvait gyűjtik,

annyi fényt derít ez a jóindulatú álság,
mint kupola alatti vizsgálóbizottság.
A rőzsére erős csomót köt,
legalább az ne hulljon szét,

ha rázni kezdik a büszkét, tövise
átszúrja a naplementét, vére
kopott küszöbre hullva kiált,
annyi öröme volt, télen
egy kis kocsonyát csinált.

Sulyok Csaba

Sulyok Csaba bemutatkozás

1988-ban születtem Hódmezővásárhelyen, az alkotás színterét sokáig Székkutas jelentette. 2015 óta vagyok tagja a hódmezővásárhelyi Kárász József Irodalmi Körnek. 2019. március 25-én megkaptam a Kárász József Irodalmi Kör Arany oklevelét.

Verseimben a gyermek- és fiatalkori benyomásokat is előcsalogatva igyekszem megrajzolni a körülöttem lévő világot. Hangsúlyosak a falusi táj és az ott élő emberek mindennapjainak, létküzdelmeinek bemutatásai. A „teremtő rosszkedv” eszközével az egyén és társadalom konfliktusaira próbálok rámutatni. Törekszem arra, hogy a Kádár korszaktól kiindulva, a napjainkig kiható, hullámzó társadalmi viszonyoknak egy szubjektív, lírai kivetülését tárjam az olvasók elé.

Az évek során verseim jelentek meg A Hetedik, Szózat, Poet.hu, Napút online, Vásárhelyi Látóhatár online és nyomtatott számaiban.

Az alábbi online és nyomtatott antológiákba válogattak be verseimből, novelláimból: A Vásárhelyi Látóhatár Tér és idő antológiája (2018), Az Algyői Könyvtár Jelek 2019 Irodalmi Pályázat Antológia (2019, különdíjjal), 12. Poet Antológia (2019).

Két verseskötetem jelent meg eddig: Vegyél kezedbe (2016) és a Viharsarok blues I. rész Blues a bánatról (2018) címmel. 2021-ben várhatóan megjelenik a Viharsarok blues II. rész Blues a szerelemről.

Legfrissebbek a szerzőtől: Sulyok Csaba

Tovább a kategóriában: « Szemfényvesztők A létezés kriptái »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned