SAPKÁM ALATT

Kék szél fodroz álmot, szelíd romantikát,
de én csak a csendet s a szót ölelem át.
Gyalogos a vétkem, helyben jár a bűnöm,
gondolataimat sapkám alá gyűröm.

Madarak dalában szemérmetlen báj van,
kinyitom hát fülem, ne lehessek árva.
Most is gyerek vagyok, mint ahogyan régen,
heverészek földön, vándorolok égen.

Így igaz mosolyom, ártatlan a tavasz,
szárnyal a szép szívem és néha megszakad.
Bánatból, bajból is ébrednek remények,
képzelettől, vágytól, örömtől elégek.

Kasza Béla

Nagyon fiatalon születtem, s bár közel voltam a korai felnőtté váláshoz, ez a folyamat több évtized után sem fejeződött be.

A versírás számomra egy zsákutca, de elég szép zsákutca…

Tovább a kategóriában: « Falshang Belémszakad a halál »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned