Februári éjszakák

Rossz, sovány kutyák
vonyítanak a holdra.
Testük megfeszül,
nyáluk földre csorog.
Vékony kísértet
libben éppen arra,
égnek merednek
a borzas szőrcsomók.
Fények imbolyognak.
Lehet, hogy lelkek,
szétfoszló testüket
nyíva keresik.
Az ember alszik,
mélybe húzza álma.
A mellkasára
ráülnek valamik.
Horkant, fölneszel.
Hagymázos képeket
bogoz reggelig.

Szilasi Katalin

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Szilasi Katalin

Tovább a kategóriában: « Anya és fia Üzemzavar »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned