Mivégre

 

Mivégre vagytok költők,

mindenre nyelvet öltők

e kétszínű világon?

Elgondolkoztok néha

(holnap késő lesz: még ma)

a táguló hiányon?

 

Tágul az űr, mit értek:

könnyű szavakat mértek

a Helikonra vágyva,

hol spirális az ösvény

és szédül mind, ki fösvény,

s a jelent elodázza.

 

Mi végre gondoljátok,

hogy, amit szátok tátog 

azt Diké jóváhagyja?

Csak az olyan szó érdem,

amiben van  szemérem,

és tisztán szól a hangja.

 

 

Utoljára frissítve:2021. február 06., szombat 22:04
Török Nándor

Bemutatkozás


A versek, a költészet számomra mindig is mentőövet jelentettek és jelentenek, egy menekülési lehetőséget biztosítanak bizonyos szituációk, jelenségek feldolgozásához, megértéséhez, meg-oldásához. Egyre inkább szükségem van erre, hogy a világban az általam elképzelt értékrend hiánya ne zavarjon és együtt tudjak élni vele (a megváltoztathatatlannal). Ezért fontosak a versek, akár olvasom, akár írom őket.
Emellett persze lenyűgöz a nyelv szépsége, a szavak variálhatósága, a bennük lévő rejtély meg-fejtésének élménye. Magával ragad ugyanabban a sorban a betűkbe bújtatott szórakoztató já-ték és a szárnyaló gondolat filozófiája.

Megjelent köteteim:

Érzelmek sodrában, 2015
Pajzs a résen, 2016
Hangok szürkületben, 2019
A Pillanat geometriája, 2020

Tovább a kategóriában: « Eső Megrepedt falakon »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned