A nárcisz

 

Az önimádatnak lettél a jelképe,

szomorú történet nyomán megszülettél,

mégis a tavasznak vagy egy vidám éke,

 

a kikelet előtt mindig is volt egy tél,

sárga fátyladon át fakul az emléke,

a föld hidegétől (amíg a nap felkél)

 

bodorodik szirmod, s mint az ember léte:

gyűrött lelke ránca a testével egy fél,

s meleg szeretetben kisimul egésze.

 

 

 

Utoljára frissítve:2021. február 06., szombat 20:07
Török Nándor

Bemutatkozás


A versek, a költészet számomra mindig is mentőövet jelentettek és jelentenek, egy menekülési lehetőséget biztosítanak bizonyos szituációk, jelenségek feldolgozásához, megértéséhez, meg-oldásához. Egyre inkább szükségem van erre, hogy a világban az általam elképzelt értékrend hiánya ne zavarjon és együtt tudjak élni vele (a megváltoztathatatlannal). Ezért fontosak a versek, akár olvasom, akár írom őket.
Emellett persze lenyűgöz a nyelv szépsége, a szavak variálhatósága, a bennük lévő rejtély meg-fejtésének élménye. Magával ragad ugyanabban a sorban a betűkbe bújtatott szórakoztató já-ték és a szárnyaló gondolat filozófiája.

Megjelent köteteim:

Érzelmek sodrában, 2015
Pajzs a résen, 2016
Hangok szürkületben, 2019
A Pillanat geometriája, 2020

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned