Akinek köpenye a takarója

 

 „A leghasznosabb tudás az életben,

elfelejteni azt, ami nem igaz”

                      (Antiszthenész)

 

az embereknek nem bölcselkedő kell

mit érhetnek ott az elvont ideák

hol a szegénység mindent csontig lerág

s a fórumon sok a hazug kérkedő mell

 

az erényesnek kudarca van bőven

keblén neveltek néha csak viperák 

ám az útszél is adhat orchideát

és bármit dohoghat a teremtővel

 

nem árkon átlépni kell az akarat

hol tű fokán is átférnek aranyak

rideg való a sors leköp és felejt 

 

ki napestig a haza útját rója

csak szakadt köpenye a takarója

hiába tudja ki igaz ki selejt

 

 

/első közlés/

 

Utoljára frissítve:2021. február 06., szombat 19:51
Pődör György

Pődör György 1948. szeptember 24.-én született Vasszilvágyon, ahol gyermekkorát és általános iskolai éveit töltötte. Az egész életét meghatározó szép élményeit, a vasi táj, a szülőföld és a szülők szeretetét számtalan vers és kötet őrzi. Családi hagyományként a műszaki pályát választotta, ám szépirodalmi tevékenységét is tovább folytatta. A szombathelyi gépipari technikum elvégzése és a katonai szolgálat után a dunaújvárosi műszaki főiskolán (acélszerkezet-tervező) illetve a budapesti műszaki egyetem nappali szakán (mérnök-tanár) szerzett diplomát. Később ugyanitt közoktatás vezetői (1996), illetve a veszprémi egyetemen minőségügyi szakmérnöki (2001) oklevelet kapott. Nős, felesége Kusler Erzsébet, akivel együtt járt főiskolára, egyetemre, szintén műszaki ember. Gyermekei: Csaba (1974) és Zoltán (1976) foglalkozásuk mellett aktív sportemberek. Az egyetem elvégzése után egy évet tanított Zalaegerszegen az építőipari szakközépiskolában, majd Körmenden lett tanársegéd a főiskolán. 1975-ben került a szombathelyi Savaria Szakközépiskolába. Az azóta eltelt időszakban nagyon sok sikeres tanítványára emlékezhet vissza büszkén. Tízéves igazgatósága alatt épült meg a kollégium, alakult ki a korszerű tanműhely- rendszer és növekedett a tanulói létszám több mint másfélszeresére. Országos elismertsége volt az intézmények a szakmai tanulmányi versenyeken elért eredmények miatt is. 2010-ben vonult nyugdíjba, az iskolával a kapcsolata nem szűnt meg, de tanórákat nem vállal. Minőségügyi szakmérnöki munkája mellett lakóhelyén

aktív közösségi tevékenységet folytat.

Irodalmi munkássága a hetvenes évek elején indult a Sor című vasi antológiával (1971), majd ezt követték Tavasz-kötetek Fejér megyében.Öt önálló kötete jelent meg: Szélmalomverő (1985), Pecsétek feltörése (1991), Zodiákus (2008).Ítéletidő (2013) és a gyermekverseket tartalmazó Játékos világ . Versei folyamatosan jelentek meg a helyi és a regionális sajtóban.irodalmi folyóiratokban Számtalan irodalmi antológia szerzője, szerkesztője volt az elmúlt évtizedekben. A Vasvirág Irodalmi Egyesület alapító tagja. Műszaki-pedagógiai publikációit cikkek, tanulmányok sokasága mellett szakmai példatárak és oktatási segédanyagok fémjelzik. Számos városi, megyei és országos elismerés mellett megkapta a Pro Ferovia kitüntetést. Gyermekkora óta foglalkozik ásványokkal. Alapító tagja a Magyar Minerofil Társaságnak és a szombathelyi Koch Sándor Ásványbarát Körnek, illetve a Földtani Örökségünk Egyesületnek. Ásványtani publikációi elsősorban a vasi terület vonatkozásában ismertebbek. Ásvány-, közet-, illetve fosszilia gyűjteményének válogatott darabjai az általa létrehozott vasszécsenyi Ásványmúzeumban láthatók.    

Tovább a kategóriában: « Ki mennyből jön Ars poetica »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned