Hadifogság után

Átírt arcán hazahozta a szenvedést
vedlett köpenye ráncaiban
muszkaföld hidegét
sunyi aknák fenyegetését lábaiban,
zsákjában az utolsó levelet
lelkében a kételyt, áll-e a háza,
s ha megvan az otthon,
kinek bont ágyat a szőke Zsuzsa?
Vak égbolt rejti az ösvényt,
nehéz sötétség ül meg a tájon
a fogyó hold ezüstös karma
neki hasítja fel az eget
fényt loccsant lába elé
fehéret lobban a ház fala is.
Forró fohászt gondol az Úrnak,
mint sérült vad csörtet
az otthonos erdő mélye felé,
de váratlan vad ugatással
szinte hörögve, ráront kutyája
s kapdos bakancsos lába után.
Tisza, jó kutya
megjött a gazda!-
kiáltja, de az idegenség
a háború mocska, a fogság
szaga bőrébe ivódott,
támad az eb, fehér agyarán
ott villog a sorsa.
Az indulat gőze tódul agyába
tarisznyájával sújtja pofán,
lágy hasa alját rúgja bakancsa
háború már ez, durva tusa
Tisza vonyít, de őrzi a házat.
Te is elárulsz?
Öklend epét a küszöbön túlra.
A szörnyű zajra fénnyel ébred a ház
nyílik az ajtó, ott áll ingében a „hűtlen”
István! – sikoltja.
Az acsarkodók közé röppen a név,
rájuk omlik a csönd
asszonyi ölből a béke.
A szó után teste is odalebben,
koszorús karjába szorítja nyakát
újra tanítja ölelni.
Állnak összetapadva
csak Tisza köröz, farka a lába között
s dugja fejét, hol a bakancshoz,
hol asszonya csupasz lábaihoz.



Zentai Eta

Zentai Eta vagyok, néhány szó magamról. Budapesten születtem 1938-ban. Mindent kicsit később csináltam, mint lehetett volna. Könyvtárosi diplomát már két gyerek mellett szereztem, és az írásba is nyugdíjasként szerettem bele. Pályázatokon indultam, verseim, novelláim, meséim különböző kiadóknál és online felületen jelentek és jelennek meg. Haikuim a Napút című folyóiratban, szintén
pályázatok keretében.
Jelenleg három irodalmi körhöz tartozom: A Faludy György Irodalmi Műhelyhez, az Irkához és a A Hetek kortárs irodalmi online folyóirathoz.

Legfrissebbek a szerzőtől: Zentai Eta

Tovább a kategóriában: « Jég alatt hárítás »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned