- Írta: Zentai Eta
- Kategória: Versek
- Megjelent: 34 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
A Balaton csendjei
Társasággal sétáltam a parton
nem ittam annyit, hogy élvezzem a tréfát
te sem voltál, hogy átöleld a vállam
a móló néptelen, mint lehetőség leintett
sötét tenyérként nyúlt a víz fölé
csendet kínált, nyugalmat
a csábítás erős volt, kettesben vele
terhem alatt felnyögött a palló
a gyásznak súlya van,
néztem a tó szél horzsolta arcát
hullámzó, lágy tükör
szilánkosra tördelte a holdat, majd
egy szélcsenddel újra összerakta.
Lebegő és hűvös volt a csend
csak sugdolódzó parti fák neszeztek,
cölöpökön sodrás ritmizált
altatót a felriadt keszegnek,
beljebb, a mélyben, ragadozó a sodrás,
óriás tüdőként tófenékre szív
iszapba húz óvatlant és gyengét
a végső búcsú apró buborékját
felszínre küldi, majd zöld
csendjébe létük lemeríti
romló húsúkat vízében feloldja
csontjaikat, mint emészthetetlent
háborgó gyomra
egyszer partra dobja.

Zentai Eta
Zentai Eta vagyok, néhány szó magamról. Budapesten születtem 1938-ban. Mindent kicsit később csináltam, mint lehetett volna. Könyvtárosi diplomát már két gyerek mellett szereztem, és az írásba is nyugdíjasként szerettem bele. Pályázatokon indultam, verseim, novelláim, meséim különböző kiadóknál és online felületen jelentek és jelennek meg. Haikuim a Napút című folyóiratban, szintén
pályázatok keretében.
Jelenleg három irodalmi körhöz tartozom: A Faludy György Irodalmi Műhelyhez, az Irkához és a A Hetek kortárs irodalmi online folyóirathoz.