Néha, kialszik egy lámpás


Néha, kialszik egy lámpás,
szomorú korom
feketéllik bennünk,
nincs több fénysugár,
pedig világít,
tovább lobog a
láng,
benne valami
végtelen, fogyhatatlan erő,
s a bizonytalan mind,
visszakapaszkodik hozzá,

mert miénk,
minden
magunkba temetett ragyogás,
fénytelen sávok szélén,
keskeny- vékonyan
kiszalad elénk,
hogy
túléljünk.

Valami legyűrhetetlen
optimizmus zsibong
más napok,
halványodó
hétköznapjaiban,
és mégis
tehetetlenek leszünk, ha
néha, kialszik egy a lámpás.

Mádi Beáta

Mádi Beáta


Budapesten születtem, családommal itt is élek. Ének-zene-karvezető, szolfézstanár diplomáimat, az ELTE-n szereztem, jelenleg ének-zenét tanítok gyakorló általános iskolában. Az irodalom szeretete gyermekkorom óta meghatározó számomra. Mélység című, első verskötetem, 2019 őszén jelent meg a Papirusz Book kiadó gondozásában. Verseim, a Kodolányi Egyetem (Szépíró-líra kurzus), által kiadott antológiában (Szerteszét, 2019.), a Spanyolnáthában, (2018), az Irodalomismeretben (2018, 2019), az Art’húr Irodalmi Kávéház(2020), a Litera-Túra Művészeti Magazin(2020 február, március) és a Litera-Túra Folyóirat (március), oldalon jelentek meg.

Legfrissebbek a szerzőtől: Mádi Beáta

Tovább a kategóriában: « Virágének Közönyünkből ne »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned